A ROSSZINDULAT ÚJRA TÁMAD ÓZDON...

A vad kiscicát megszelídítettük, péntek óta bent van velünk a szobában, Kakadu nevet kapta, és már nem sír, csak ha enni kér. A drága Lénártka, az elütött kutyus, már csodaszépen jár, megmaradt fél szemével rajongással néz rám, eszik, bohóckodik, ragaszkodik, tehát győzött… Madam, a vérő testtel, csontsoványan hazavitt öreglány mára igazi, egészséges németjuhásszá vált, hálás, kedveskedő, és labdáját sosem téveszti szem elől: valószínűleg életében először nálunk van ereje és lehetősége játszani…Szaki, a kis szakadt kölyök mára igazi, tömött bundájú, játékos kutyagyerekké vált, az ennivaló, a vitaminok és a szeretet nála is megtette hatását… De valakinek ez mit sem számít… Van, akiben végtelen mély a rosszindulat, onnan gyökerezik, ahol mi bennük a segíteni akarás lakik… Ez a valaki egy másik utcából aláírásgyűjtésbe kezdett ellenem és a megmentett kutyáim ellen a környékünkön… Tehát újra támad a gonoszság, újra félhetünk, a hála és a vidámság mellé félelem költözött Ribizli, Kósza, Gyurika és a többiek szemébe…Akik nekem szóltak, és akiket én megkérdeztem, azok nem írták alá, illetve, ha megkeresnék, nem írná alá, de sajnos, a rosszindulat társakra talált, és voltak, akik nevüket adták ehhez a szívtelenséghez. Már tudjuk, ki kezdte, de ő talán semmit nem tud, ő azt hiszem, az az ember, aki nem tud, csak tudni vél… Fogalma nincsen arról, hogy mit jelent az én házam, minden egyes zugával együtt, a senki másnak nem kellő állatok számára, akik a szükség idején ide költözhettek, hogy aztán megerősödve, beoltva, ivartalanítva tovább induljanak a valódi otthonukba…Még nem tudjuk, mi lesz ebből az egészből, az engem ismerő környékbeliek fel vannak háborodva, nem értenek egyet a kezdeményezéssel, és annak sem örülnek, hogy hírül adtuk: ha a kutyáknak innen mennie kell, akkor megyek velük én is, azonban azt biztosra vehetik, hogy a legrosszabb, nagyon sok tagú családnak fogom ez esetben eladni a házat és a kertet, és akkor majd visszasírják az aláírók is a kutyákat, akik elüldöztek a környékről minden gyanús alakot, és akikre mi mindig is nagyon vigyáztunk, hogy ne zavarják a szomszédságot. Soha nem szöktek, soha nem támadtak, igaz, néha ugatnak, de semmivel sem többet, mint mások kutyái. Mi még éjszaka is rájuk szóltunk, ha valamelyik hangoskodott, de úgy látszik, van, akinek ez sem számít, és úgy döntött, megöl egy álmot, és megöli az összes életet, amely az én házam kapuján belül kapott egyedül lehetőséget a boldogságra…
Kérek mindenkit, hogy segítsetek gazdát találni az örökbe adható kutyusoknak, Sprotninak, Snopynak, Ribizlinek és a többieknek, kérem, aki tud, segítsen a még nem ivartalanított Saci, Madam és Naomi műtétjének költségeiben (OTP 11734121-20043678) és kérem, aki nem ért egyet ezzel a rosszindulatú kezdeményezéssel, az valamilyen módon adjon hangot ennek. Nem írom ki, hogy ki volt az ötletgazda, az a „korrekt hölgy”, aki nem tudott elém állni problémáival, hanem a hátam mögött kezdett gonosz akciójába, de talán ha sokan álltok mellénk, megakadályozhatjuk, hogy –átadva helyünket egy sokgyerekes cigánycsaládnak- el kelljen költöznöm a házból, ahol 19 éve lakok, és ahol több, mint 10 éve mentem az állatokat. Területigényemet –erről még mit sem tudva- a napokban újra beadtam az ózdi önkormányzathoz, hiszen fő célom nekem is egy ideiglenes befogadó állomás létesítése lenne, de mi valamiért erre sosem kapunk lehetőséget, most sem bíztattak semmivel a hivatalban…
Valami nagyon csúnya dolog zajlik a mi hátunk mögött, aminek nem sok köze van a jóhoz, az élni akaráshoz, és ami semmit sem lát a Fregolik, a Lénártkák, a Leilácskák, a Picúrok boldogságából, az utolsó esélyből, ami Számukra az életet jelentette, az évek alatt sok száz alkalommal…
Fazekas Ildikó
Ózd, 2011. július 21.

 A sürgősen gazdira váró kutyusok nálam:

Hát, ők lennének azok, akik egyeseket annyira zavarnak a környéken a puszta létezésükkel...

Nagyon örülök neki, hogy viszont vannak szomszédaim, akik teljesen mellénk álltak, és nem adják nevüket ehhez a gonosz kezdeményezéshez. Nagyon köszönöm, hogy ilyen sokan voltatok, akik megkülönböztettétek a rosszat s a jót… Köszönöm mindenkinek a biztató szavakat, azt, hogy nem vagyunk egyedül, és azt, hogy sokan szeretnék, hogy itt maradjunk...

Kutyusaim ÖRÖKBE FOGADHATÓAK szerető gazdik számára, örökbefogadási nyilatkozattal, oltva, egyetlen oltás áráért, a nyolc hónapon felüliek ivartalanítva. Kedves, barátságos, mélylelkű kutyusokról van szó, akik megszokták -a sok szenvedés, nélkülözés  után-, hogy itt családtagként, jó barátként élnek. Gondoskodó ideiglenes gazdik jelentkezését is jó szívvel várom. Engem elértek: 0670/597-8277, dikuszka@gmail.com, illetve facebookon (Fazekas Ildikó)

LEGFŐBB CÉLUNK, IMMÁRON GŐZERŐVEL: végre mi (a HEROSZ Ózdi Szervezete) is lehetőséget kapjunk egy ideiglenes befogadó-rehabilitáló-örökbeadó állomás létesítésére, amit már évek óta szeretnék elérni, de most már nem halogatható tovább! Kérem, aki bármiben, akár ötletben, tanácsban is, segíteni tudna és szeretne, vegye fel velem a kapcsolatot. Ez a jövő, de tegyünk érte minél többen, hogy a lehető legközelebbi jövő legyen!

Most pedig visszatérek a jelenre.

Akiknek nem volt még veszettség elleni oltása, azok most a mi drága állatorvosunktól mind megkapták, azonban ezt egyelőre csupán korrektségből tette, mert a hirtelen rám szakadt nagyobb összeget jelenleg nem áll módomban felé kifizetni. De persze mielőbb jó és fontos lenne rendezni ezt az elmaradást, aki ebben segíteni szeretne, kérem, gondoljon ránk, hálás szívvel fogadunk minden támogatást! Számlaszámunk: HEROSZ Ózdi Szervezete OTP 11734121-20043678.

Három lány kutyusom ivartalanítására eddig még egyszer sem jutott keretem, pedig nagyon fontos lenne ahhoz, hogy ők is örökbe adhatóvá váljanak (elvi és lelki-ismereti kérdés nálam az ivartalanítás), aki ebben csak egy picit is segíteni tudna, kérem, tegye meg. (közleménybe beírható: Naomi, Saci vagy Madam ivartalanítására)

Lénártka, az elütött kutyus már hihetetlenül jól van, ahhoz képest, ahogyan érkezett pár hete (rajtam kívül senki nem hitte talán, hogy győzhet...és győzött!), de ő még nem örökbe adható megítélésem szerint, hiszen görcsösen ragaszkodik hozzám, egyelőre csak bennem bízik, ez még nem zavarható meg. Még erősödnie kell. Lénártkának még nincsen oltása, ha valaki ebben segíteni tudna, azt az én kis hősöm nevében is nagyon szépen megköszönném. Eddig is nagyon sokan segítettek Neki, e nélkül nem is sikerülhetett volna ez a küzdelem, Lénártka továbbra is számít Rátok, de a falatot még csak tőlem veszi el…

Az örökbe fogadható kutyusok:

SNOPY: kb. kétéves, kopójellegű, ivartalanított kan. Még márciusban hoztam el egy üres háztól, ahol hónapok óta élt láncon, és altatásra várt. Kicsit erős természet, domináns jellem, de aki megtalálja hozzá az utat, az a leghűségesebb barátra lel őbenne. Szeret sétálni, kint is (magas kerítés mellett, lánc nélkül), bent is tartható, ügyes jelző kutya, értelmes és tanítható. Szerető, de határozott kezekbe való. Ennivalóját a mai napig félti, mivel sokat éhezett. Kan kutyákkal nehezebben összeszoktatható, szukákkal jól kijön. Az a tipús, aki még puszit is morogva oszt:) Oltása áráért szerető gazdira vár S.O.S.!

KÓSZA: kb. egyéves, szép megjelenésű, kistestű ivartalanított szuka. Egy híd alól lett kimenekítve még áprilisban, sintértelep helyett került hozzám, így esélyt kapott a gyógyulásra, mert hamar kiderült az első vizsgálaton: a veséjével baj van. Gyógyszeres és injekciós kezelést kapott és teljesen helyrejött. Nagyon erős kiskutya, nagy benne túlélő ösztön és végtelenül tud szeretni. Azonban elég neveletlen, valószínűleg sosem foglalkoztak vele, itt pedig nem jut rá annyi idő és figyelem, amennyit az ő temperamentuma megkíván. Vidám, játékos, ragaszkodó leányzó, ügyes jelző kutya, szeret sétálni. Eleven, nagy nozgásigényű, kicsit kényes, de abszolút szerethető... Oltása áráért türelmes, szerető gazdijára vár S.O.S.!

SPROTNI: kb. öthónapos, különleges megjelenésű, vörös, kistestű, de nyúlánk szuka kutyus. Még májusban került hozzám, Makrélával együtt, de ő hamar gazdira talált. Sprotni, nem tudni miért, már hónapok óta várja, hogy valaki beleszeressen. Kedves, ragaszkodó kiscsaj, tele energiával, huncut játékossággal. Rendkívül jó jelző kutya, sétálni szeret, egy kertes ház udvarán érzi magát a legjobban. Kutyusokkal nagyon baráti a viszonya, rengeteget játszik, de az ennivalóját még mindig félti (egy sötét pincében éltek sokáig a testvérével, és csak hetente egyszer dobtak be nekik ennivalót...). Ivartalanításában a későbbiekben segítek. Oltása áráért sürgősen szerető gazdira vár!

MERLINKE: kb. két-három hónapos, akita jellegű, tündéri kisfiú. Pajkos plüsskutya, nagyon szeret játszani, kalandvágyó és kedveskedő legényke. Biztosan nagyszerű házőrző fog belőle válni. Értelmes, tanítható, érdemes foglalkozni vele. Egy állatbarát ismerősöm udvarára dobták be még június végén, de az ő kutyája majdnem végzett a csepp kutyussal, így került hozzám. Egészséges, jó étvágyú, kiegyensúlyozott. Oltása áráért szerető család jelentkezését várja sürgősen!

CSUMPIKA: Kb. nyolc hetes, kistestű, keverék kisfiú. Nagyon rossz állapotban érkezett még július elején, azóta már sokat erősödött, a lelke pedig teljesen helyre jött. Kedves, ragaszkodó kiskutya, aki tele van energiával, szeret játszani, a nagyobb kutyusoktól sem rémül meg, bárkibe bátran belekötJ Oltása áráért szerető, gondoskodó gazdira vár sürgősen!

ROCKER: kb. hat-hét hónapos, kistestű, tacskójellegű kan. Nagyon barátságos, játékos, ragaszkodó kiskutya. Kiváló jelzőkutya, éber őr, de nem az a veszélyes típus. Még januárban találtak rá felakasztva a keleméri erdőben, az utolsó pillanatban mentették meg. Hónapokig élt Hétben ideiglenesen, de mivel senki sem akarta őt, és ott tovább nem maradhatott, július elején átkerült hozzám. Abszolút beilleszkedő, nem domináns, hízelgős, érzékeny. Tanulékony, nagyon szeretne megfelelni. Jó étvágyú, a tejet imádja. Oltása áráért sürgősen szerető gazdira vár!

SZAKI: kb. öthónapos, fekete, keverék legényke. Szaki rendkívül szakadtan jött június végén, szőrhiányos, csipás, taknyos, gilisztás, bolhás, gombás és félős jelenségként érkezett. Lelkileg hamar rendbe jött, napról napra egyre oldottabbá vált, beilleszkedett, az emberekhez pedig töretlen hittel és bizalommal közeledik. Játékos, kedves, ragaszkodó kiskutya, ügyes jelző. Kicsit kényes, szereti, ha gazdija a közelében van. Tanítható, értelmes, tele bizonyítani akarással. Testileg is a gyógyulás útjára lépett, most már egy tömött bundájú, fénylő tekintetű, bohókás kutyagyerek. Szelíd szeretettel közelít a világhoz.. Oltása áráért szerető gazdira vár, olyanra, aki pontosan tudja: egy fekete kutyuska is lehet különleges…

MADAM: kb. 7-8 éves, németjuhász szuka, ivartalanítás előtt áll. Június elsején érkezett, iszonyatos állapotban: csonttá soványodva, vérző sebekkel a testén, földig érő cicikkel, rühesen került hozzám. Nagyon rossz körülmények között élhetett egész életében, valószínűleg szaporításra használták, a minimumot sem megadva neki… Madam itt látványosan kezdett megerősödni, testileg is, lelkileg is. Mára van szőre mindenhol, kezdi elérni az ideális testsúlyát, kiegyenesedett a járása. Láttam, amikor először találkozott össze az udvaromon a labdával… Egy élmény marad örökre az a pár perc, míg rájött, hogy a kis teniszlabda, bár gurul, de nem támad, és azóta szinte mindig a szájában vagy a mancsa közt van, vagy ha nem, akkor biztos, hogy egyméteres körzetébenJ Kedves, ragaszkodó kutyus, aki most érzett rá –öregkorára- a játék ízére, és nagyon élvezi. Kutyusokkal is egyre többet bohóckodik, kergetőzik, de van benne domináns hajlam. Ennivalóját még mindig félti, de lassan kezd rájönni, hogy sosem fogy el, már nem eszik éjjel-nappal, de kétségkívül egyik fő tevékenysége lett. Őt még nem sikerült ivartalaníttatnom, pénzszűke miatt, nagyon fontos lenne, hogy ez mielőbb megtörténhessen. Mert én igenis hiszek benne, hogy ő rá is vár valahol az igazi, aki szeretni fogja utolsó éveiben (szerintem még van neki sok hátra), és aki megadja neki azt, amit itt nálunk ismert meg először… Nagyon komoly házőrző, nincs félelemérzete. Kissé makacs természet (most már), de ért a szóból és nagyon szeretne megfelelni a gazdi kívánságainak. Madam igazi, hűséges barát, aki nagyon meg tudja hálálni a szeretetet, amire sok éven át csak vágyott…Ivartalanítása után, oltása áráért szerető, jószívű gazdira vár!

NAOMI: kb. kilenchónapos, nagyon szép, közepesen nagyobb testű, tigriscsíkos szuka kutyus, ivartalanítás előtt áll. Kiegyensúlyozott, barátságos, játékos kutyalány, aki megható módon mindig felkarolja a gyengébb, elesettebb kutyusokat. Még januárban hoztuk haza egyik vasárnap éjszaka az ózdi K&H Bank elől, és nem is értem, miért nem talált azóta sem gazdira. Pedig rendkívül jó természetű, értelmes kutyus, kiváló házőrző, figyelmes jelzőkutya, nyugodt családtag. De mivel őt én és a falka nevelte fel, ezért most már csakis türelmes, nagyon szerető gazdinak adható örökbe, ugyanis Naomi annyira jól érzi magát nálunk (mivel ebben él már 7 hónapja, és soha senki nem bántotta), hogy elmenni sem akar…A kapunkon kívül nem érzi magát biztonságban, fél, ha ki kell vinni valamiért, már kölyökkorában is erősen függött tőlünk és a végre megtalált meleg otthontól. Biztosan nehezebb lesz új otthonában megszoktatni, mert ráadásul egy rendkívül mélylelkű kutya, aki nagyon tud ragaszkodni. De éppen ezért egy igazán jószívű, türelmes és kedves gazdi számára Naomi jelentheti idővel a legis-legjobb, leghűségesebb barátot. Ragaszkodó, hálás kutya, ám idegenekkel szemben kezdetben bizalmatlan. Egyetlen oltás áráért (négy kölyökkori és a veszettség elleni is megvan neki), ivartalanítása után szerető, türelmes gazdira vár, aki megérti azt: Naomi nem akar innen elmenni egyáltalán, de muszáj, még fiatal, esélye van az újrakezdésre, de hogy el tudjam engedni Őt, nekem szükségem van a tudatra: valódi családtag, igaz barát lesz ott, ahová megy,  ahol begyógyulhat majd a seb, amit az elszakadás okoz benne…

SACI: kb. egyéves, kistestű, fekete keverék szuka, ivartalanítás előtt áll. Nehéz körülmények közül került hozzám, nagyon hálás a szeretetért, értelmes, ragaszkodó. Rendkívül jó jelzőkutya, kinti és benti tartásra is szoktatható, sétálni szeret, udvarról sajnos szökésre hajlamos. A szakállas hölgyek csoportjába tartozik, és múltjában beleőszült a fájdalmakba, pedig még olyan fiatal. De teljesen helyre jött lelkileg, nagyon bízik az emberekben, és nagyon akar bizonyítani. Testileg is megerősödött, meghízott, szép, izmos testalkatú lett. Játékos, kutyusokat nagyon szereti, ám kissé néha domináns. Ivartalanítására eddig még nem került sor anyagi nehézségek miatt, ha bárki segíteni tudna a költségek előteremtésében, Sacival együtt nagyon hálás lennék, hiszen ez a műtét még elválasztja attól, hogy rátaláljon az igazi, végleges otthonára… Oltása áráért szerető gazdi számára örökbe fogadható.

GYURIKA: kb. három-négy éves, kisebb testű, pointer keverék, ivartalanított,m chippezett kan, aki az évek alatt –önhibáján kívül- harmadjára került vissza hozzánk. Minden megpróbáltatás ellenére maradt ugyanaz az örökifjú, optimista, vidám legény, akinek annak idején megismertem, amikor is vérző fejjel, soványan megérkezett. Igazi ugra-bugra, sosem fárad el, gyanítom, duracell elem lehet benne valahol, és valaki folyton cserélgeti…Nagy mozgásigényű, belakja az udvart, szeret sétálni, de inkább udvaron tartásra javasolnám. Kiváló jelzőkutya, itt már abszolút magabiztos, de hamar oldódik minden környezetben. Csak szeretetet kapjon és adhasson, ugrálhasson és jóllakhasson, ha ez mind megvan, Gyurikának már kerek a világ! Alkalmazkodó, játékos, kutyákkal abszolút jól kijön, nem domináns, bár a nagyobbakat időnként csipkedi. Különleges egyéniség, már első ránézésre is: egyik szeme zöld, a másik kék. Már csak igazán kitartó, végleges gazdinak szeretném örökbe adni, nagy felelősség ez, kérem, csak olyan keressen Gyurika ügyében, aki fel van készülve egy hiperaktív barátra, aki minden helyzetben képes felvidítani a környezetét. Egyetlen oltás áráért szerető, végleges gazdira vár.

RIBIZLI: kb. másfél éves, kistestű, fekete, keverék, ivartalanított szuka. Ő is „bumerángkutyus”, kétszer került vissza hozzám, önhibáján kívül. Igazi, ragaszkodó barát, kissé féltékeny természet, játékos, értelmes. Még kölyökként került hozzám egy raffiaszatyorban, még 2010 tavaszán, látását minden átmenet nélkül elvesztette még ekkor, de aztán a kezelés és a gyógyulni akarás megtette a hatását: teljesen jól lát mindkét szemével. Rendkívül jó jelzőkutya, bátor őrzője gazdájának és otthonának. Szeret sétálni, mozgékony, de nem örökmozgó. Miután kétszer is örökbe fogadták és kétszer vissza is hozták (tényleg nem a kutya hibájából), most már csak nagyon biztos, végleges otthonba szeretném odaadni, hiszen számára eddig a rajtunk kívüli élet csalódást hozott, és még egyszer nem szakadhat meg a szíve, még egyszer nem árulhatják el…Itt újra és újra feloldódott, kimondottan jól érzi magát, de tudom: még sokkal boldogabb lehetne egy végleges gazdi kedvenceként…Egyetlen oltás áráért szerető, kitartó gazdira vár sürgősen!

*************

PICÚROK: kb. három-négyéves, érdekes külsejű, aprótestű, ivartalanított, az utolsókig összetartozó, szuka testvérpár. Őket olyan helyről hoztuk haza 2010 februárjában, ahol semmi szeretetet, törődést nem kaptak, csupán tőlünk, akik már évek hosszú sora óta jártunk ki hozzájuk etetni. Még így is, hosszas ismeretség után is annyira bizalmatlanok voltak az emberekkel szemben, hogy csak kitartó küzdelem árán tudtuk megfogni őket. Az újtól, az ismeretlentől rettegnek, sétálni utcán nem mernek, idegenektől tartanak, azonban velem és az udvar lakóival szemben már abszolút magabiztosan, bizalommal telve viselkednek. Barátságosak, rendkívül kedves lények, akik olyan szorosan egymáshoz tartoznak, hogy elválasztásuk a véget is jelenthetné számukra. Ők csakis együtt örökbe fogadhatóak, azonban nem vagyok benne biztos, hogy a tőlem, az udvartól való elválás traumáját lelki sérülés nélkül átvészelnék. Maximum csak akkor, ha egy valóban Őket kettőjüket akaró, türelmes, szeretettel teli gazdi szeretné magáénak e tündéri testvérpárt. Kicsiny manók ők, akik hónapok hosszú sora alatt tanulták meg, hogy bennem bízhatnak, és már ott tartanak, hogy ha ismeretlen jön az udvarra, kíváncsian nézegetnek arrafelé, már nem bújnak be egyből a helyükre. KicsiPicúr a kisebbik, mégis ő a bátrabb, a kezdeményezőbb. A hangadó is ő, ha új lakó érkezik, ő szalad elől a megugatásában, BarnaPicúr pedig minden esetben követi, ahogyan kis kuckójukból, némi tanácskozás után, váratlanszerűen kirontanak. BarnaPicúr egy árnyalattal nagyobb, gyűrött bőrű, ugyanis shar-pei és tacskó keveréke. Végtelen szeretet és ragaszkodás lakik bennük, azonban ehhez az is szükséges: soha többé ne éljenek át durvaságot, a kiabálást sem tolerálják, de nem is érdemlik. Nem emlékszem olyanra a majd másfél évünk alatt, hogy valaha mérges lettem volna rájuk… Igazi falkatagok, sosem támadóak, inkább kíváncsiskodók, a kirohanásokat csak „keménységük” szimbolizására használjákJ Demodikózisból kigyógyultak, ivartalanításon átestek. Hirtelen hanghatástól, mennydörgéstől, petárdáktól nagyon megijednek, KicsiPicúr ha tud, ilyenkor még a föld alá is bebújik. Szökni sosem próbáltak (még a régi, nem lekerített otthonukból sem tették), hiszen itt érzik magukat igazán biztonságban, minden más félelmet kelt bennük. Értelmes, tanítható kutyusok, azonban megvannak a maguk bogarai, kialakult szokásaik, amit illik tiszteletben tartani. Abszolút jellemző Rájuk, hogy a még tőlük is elesettebbeket felkarolják, sőt, birodalmukba is beengedik azt, lásd Leilácska, Lénártka. Arany szívek ők kopott gúnyában, nehéz múlttal, az újrakezdés élő bizonyítékai.

LÜSSZI: kb. tízéves, már szinte teljesen megvakult németjuhász szuka, a mi édes, bölcs,  igencsak jó húsban lévő Lüsszikénk. Tele méltósággal, még alig látva is, idősen is, és tele érzéssel, kedvességgel. Igazi családtag, hűséges barát, akit mégis kétszer elárultak: először 2009-ben, amikor elhozták nekem Bélapátfalváról, mert már nem kellett… Másodjára, amikor tavaly őszi örökbeadása után idén januárban visszahozatták. Mély lelkét mindkettő megviselte, de a második visszatérés után már sokkal könnyebben megnyugodott, hiszen már tudta, otthon van… Ivartalanítani már nem lehet, súlya és kora miatt. Tekintélyes házőrző, de már inkább csak megjelenésével lép fel, hiszen már megöregedett. Szemei hályogosak, alig lát, de azért még olykor be-bekapcsolódik a többiek játékába. Ám ha túl nagy a nyüzsgés körülötte, hamar rendet rak. Sosem agresszív, békés, nyugodt kutyus, telis-tele szeretettel. Mancsait hízelegve nyújtogatja barátainak, szeret a középpontban lenni, és igényli a simogatást, törődést. Kölyköket felkarolja, anyáskodik felettük. Szívem szerint Őt már nem bolygatnám hátralévő idejében, hiszen nálunk érzi életében először, hogy valóban szükség van rá… Ha mégis valaki igazán szeretne egy idős, bölcs barátot az udvarára és az életébe, és szereteten, kedvességen kívül mást már nem várna el, akkor oltása áráért örökbe fogadható Lüsszike, a mi Lüsszikénk…

BOGÁR: kb. egy-másfél éves, erősen pulijellegű, ivartalanított kan. Nagyon különös lény, az egyetlen olyan lakóm az évek alatt, akit nem tudok simogatni. Emberekkel rendkívül tartózkodó (megvan az oka), ám a  kutyákat, főleg a szukákat nagyon szereti. Pásztorkutya természettel megáldott, hűséges szemű legény, akire –úgy néz ki- rámosolygott a szerencse, furcsa dolgai ellenére, vagy éppen azért: Mariannék, önzetlen támogatónk, minden bajban segíteni akaró jó barát és párja, egy-két hónapon belül örökbe fogadják. Amikor hazaköltöznek, akkor tudják magukhoz venni őt, reméljük, bármi is lesz, ezt méltányolnák… Szuka kutyus mellé kerülne, ami Bogár számára a legideálisabb, türelmes, jószívű emberekhez, ezért én már Őt nem szeretném másnak adni…

TWISTERKE: kb.10-11 hónapos, közepes testű, ivartalanított, keverék kan. Twister június elején került vissza hozzánk, miután gazdája nagyon beteg lett, és beláthatatlan időre kórházba került. Twisterkét még tavaly ősszel ismertem meg, amikor a serényfalvi polgármesterrel elmentünk kölyökkutyát menteni a ravatalozó hideg világából. Hazahoztam, és két nap múlva parvós lett. Hat napig küzdött ez a kis hős, infúzióra hordtuk mindennap, már itthon is kapta, és amikor talán már senki nem bízott a csodában, csak egyedül mi ketten, akkor az én kis csonttá fogyott babám felállt és győzött! Rengetegen segítettetek akkor nekünk, lelkiekben és anyagiakban egyaránt, ezért is fájt annyira, hogy nem tudtam hírt adni egy idő után Twisterke sorsának alakulásakor, mert épp ezidőben romlott el a laptopom, és januárig nem is lett megjavítva. Akkora már Twisterke régóta gazdis volt, Putnokon, egy öreg, kedves bácsi és a mi Lüsszikénk mellett. Mert hogy mindkettőjüket kiválasztotta egy novemberi napon a gazdi… Aztán január elején Lüsszikét vissza kellett hoznunk, mert a bácsi kórházba került, Twister ellátását vállalta a szomszéd, az öreg hölgy már nem fért bele… Aztán május végén újabb hívás, vigyük a kicsit is, mert baj van. Az első nyári napon felmentünk párommal érte, és hazahoztam újra azt a szeretettel teli kutyust. Első napokban minden rendben volt, beilleszkedett. Aztán problémák lettek vele, elkezdte harapdosni a többiek pofiját, súlyos sebeket is okozott, és bár hajlott a jó szóra, valamiért újra és újra kezdte. Az ivartalanítás sem segített sokat e téren. Hirdettem többfelé, és szerencsére a szuperinfós hirdetéssel rátalált egy néni… Innen nem messze, takaros kis kertes házba, aranyos gazdi mellé vittük le 17-én. Abban maradtunk, két hét múlva felhív, és addig eldől, tudnak-e együtt, egymás mellett élni. Nagyon bízom benne, hogy minden rendben lesz, mert ha nem maradhat, akkor fogalmam sincs, hova teszem. Ide nyilvánvalóan nem lenne szerencsés, pont most és pont őt. Ezért ha valaki mindenáron szeretne egy igazi, kedves, hálás barátot, akkor feltétlen szóljon róla, hogyha esetleg mégsem maradhat a néninél, akkor legyen hova mennie Twisterkének, hiszen ő aztán valóban megharcolt az életért, a boldogságért. Nem domináns természet, csak a nagyobb társaságot nem tolerálja. Nagyon értelmes, tanítható. Jámbor és barátságos, ám rendkívül jó jelzőkutya is.

FREGOLI: pár hónapos pitbull terrier legényke, akinek az élete június végén 1500 forinton és az én döntésemen múlott: szerencsére ismét bebizonyosodott, érdemes volt egy esélyt adni a kis „harci” kutyának, akinek személyében az egyik legkedvesebb lakónkat ismerhettük meg. Egy kutyabarát ismerősön keresztül, több hetes szervezést és megbeszélést követően a napokban a kis Fregi elindulhatott új otthonába, Szegedre, ahol már nagyon várták Őt…

BLACKY: szintén nem örökbe fogadható… Ő a bátyámék kutyája, aki a kis unokaöcsém születését megelőzően került hozzám május végén, mint egyetlen emberhez, aki hajlandó volt az igen nehéz természetű, elkényeztetett kutyát elvállalni előre nem meghatározott időre. Nem volt egy könnyű menet, de mára Blacky beilleszkedett, falkataggá vált, és már hallgat ránk: tehát rohamosan a javulás útjára lépett. Igazi családtagként él nálunk, de megtanulta, hogy nem minden úgy van, ahogy ő elgondolja. Gazdái mindenképpen várják haza, ahogyan a most már kétszeresen Fazekassá vált Blacky kompatibilissé válik a legkisebb Fazekassal…Én pedig ígéretet tettem egy anyának és egy testvérnek, hogy legjobb tudásom szerint vigyázom majd a kis szélhámost, és ez számomra nagyobb jelentőséggel bír, mint egy helyi rendelet –megrozsdásodott-  vassúlya….

ÉS A TÖBBIEK: ők azok, akik már hosszú-hosszú évek óta mellettem, velem élnek, álmom őrzik, könnyeim törlik, mosolyomért küzdenek… Ők azok, akiket valami miatt egyszerűen nem lehetett örökbe adni, pl. Bonifác, aki mindenhonnan hazajött, vagy Héra, Danika, akik rajtam kívül mindenkit megtámadtak, vagy Dollyka, aki rohamot kap, ha nem mellettem alszik el, vagy Gömböc, aki félszeműsége miatt senkinek sem kellett… Mondja meg nekem valaki, hogy kötelezhet törvény arra, hogy puszta rosszindulat miatt azoktól váljak meg, akik évek hosszú sora alatt akkor is mellettem voltak, amikor a Jóistenen kívül senki más…

Nehéz most a szívem nagyon, nem tagadom, mert fáj, hogy léteznek ennyire hátulról támadó emberek a környezetemben, akik mit sem értve, tudva, egy igaz utat akarnak lánctalpakkal szétzúzni… És féltem is az én legjobb barátaimat, hiszen tudom, másfél éve min mentünk keresztül. De akkor is mi győztünk, és csak azért sem adom fel a hitem, csak azért is teljes lelkemmel, agyammal azt gondolom, érzem: nem fogja elengedni a kezem ezután sem az én Jóistenem, aki utat adott elém és feladatot bízott rám. És tudom jól: aki Őbenne bízik, soha el nem veszhet…Aki mellett Ő megy, az nem bukhat el. Aki pedig eltévedt és nem is keresi az utat, az elindul aláírást gyűjteni, mert valamiért azt hiszi, a rosszindulat elég ahhoz, hogy megöljön egy álmot…

Fazekas Ildikó

Ózd, 2011. július 23.