Még nincs átmásolva.

ELMESÉLEM NEKTEK, MI TÖRTÉNT A HÉTEN (és a múlt héten)

Élménybeszámoló 2009.08.29-től 09.13-ig.

Itt vagyok, kölcsön-nettel, és elmesélem, mennyi fájdalom történt mifelénk. Sajnos.

Két hete halt meg drága Daisym, aljas,kegyetlen módon, és ez engem teljesen padlóra tett.Akkor azért nem értem haza időben, hogy megmentsem Őt,mert hat kiskutyáért mentem, akiket amúgy sintértelepre adtak volna. Mégis,az élet oly kegyetlen tud lenni, nem elég, hogy azért késtem el azon a végzetes napon, de a hat kiskutyát sem menthettem meg. Kedden, beoltva, másfél hét ittlét után, beütött az újabb katasztrófa,a gyilkos  Parvo képében. Egyetlen nap alatt mind a hat kiskutyámat elvesztettem. Esélyünk nem volt. Cintyke, Charls, Indián, Johanna, Barbi, és végül Tenkes, mind elmentek. A rájuk mért kínokat végignézni, próbálni enyhíteni, ez mind-mind borzalmas volt. A miért-re pedig nincs válasz. Szombaton arra ébredtem, hogy a kiscicám, Pocak, megmerevedve fekszik mellettem. Az én apró barátomból elszállt az élet, és mérhetetlen űrt hagyott Ő is itt. Ezek mellett már csak mellékes, hogy a héten, hatalmas balhé árán, visszajött Szotyi, Nyékládházáról. A volt gazdival még lesznek problémák. Tegnap visszajött Gyurika is, akit sajnos végképp nem tűrt meg a régebbi kutyus, ezért nem volt már más választás. Itt viszont a már megbátorodott Bosco nem fogadja el, és egyikre sincs egyetlen jelentkező sem, hogy egy picit könnyebb lenne a helyzet. A héten volt egy látogatónk is, de amennyire szeretem, annyira nem örültem neki.A munkahelyemre jöttek szólni,hogy egy kutya ugrál befelé a ház előtt, a többiek pedig ugatják.Leírása alapján rájöttem,hogy a már lassan egy hónapja nagyon jó gazdinál élő Falcoról van szó,akit kocsival vittünk el,elég messzire. Szerencsére sikerült megakadályozni a további csendzavarást, és hogy a sintér rátaláljon, és jó ismerősök hazavitték. Fánika túl van az ivartalanításon, de komplikációk léptek fel,és a műtét után öt napig iszonyú bőrben volt. Ráadásul háromszor annyiba került, mint amire számítottam, a sok altatóanyag miatt. Most már jól van, de akik ivartalanítás után örökbe akarták fogadni, hirtelen visszaléptek. Mandyke állapota továbbra sem jó, de étvágya van, szerencsére. Bosco napokig sántított, mert szétvágta a tappancsát. Ivartalanítani kellene mielőbb, hogy nyugodtabb legyen, ráadásul sorra tüzelnek a lányok. Sürgős lenne a műtét, de a pénz meg én mostanság nem vagyunk túl közeli viszonyban egymással. Szóval, nem telnek túl jól a napjaim.És az a rettenetes félelem állandóan, hogy a még itt élő hét kölyköt nehogy letámadja a Parvo. És az az értetlenség, ahogyan nem tudom felfogni, miért kellett ennek az egésznek megtörténnie??? A hat kiskutya megmentése miatt halt meg Daisy, mert későn értem haza, és megtörtént a felfoghatatlan, amire egyáltalán nem lehetett számítani. És hiába az irgalmatlan nagy ár Értük, végül mégsem menthettem meg Őket. Nem kívánom ezt a fájdalmat senkinek. És ott van Hektor kutya sorsa felett érzett nyugtalanságom. Ő egy középkorú kutya itt a környéken, akinek meghaltak a gazdái, májusban maradt teljesen egyedül. Egy rokon néni jár őt etetni, mondta a szomszéd, és egyszer én is találkoztam a nénivel. Ennek ellenére Hektort többször éhesnek találtam, ezért már régóta reggel-este kaját hordok neki. Éjjelenként csempészem be neki a vizet, műanyag tálakba. A kutyus unatkozik, a tálakat sokszor széthordja. Mást nem nagyon csinál, megugat engem, mikor sétáltatok, őrzi a házat, és a csontokat behordja az óljába. Aggasztott, hogy láttam, hogy fél, de nem tudtam, hogy miért. Pedig a szemei úgy néznek rám, szinte kérnek, hogy nyúljak be a kerítés rácsai közt, és simogassam Őt meg. De ha közelítek, megijed. Aztán a héten rájöttem az okára. Szörnyű volt. A néni, akinek gondjaira lett bízva, csúnyákat kiabált, egy fémvödröt vágott a kutyához, aki nyüszítve elszaladt.Természetesen nem álltam meg szó nélkül, „miért bántja azt a kutyát?” kérdeztem, mire ő, mi közöm van hozzá, meg amúgy is, mocskot csinál a rohadt kutya, ő meg takaríthat utána. Mondom, a kutya szinte semmit nem csinál. Vécézni is csak azért szokott szegény, mert páran enni adunk neki. Hát ezért nem szokott neki vize lenni mindig, mert egy ilyen asszony felel érte.Mondtam neki, hogy szegény kutya itt van egyedül, és még bántja is, ez milyen csúnya dolog, idős asszony létére ennyi könyörület nincs benne, meg mondtam, hogy ennek a kutyának lelke van, ami már így is sebzett. Erre azt mondta: dehogy van. Hát, szerintem meg neki nincsen lelke, és így mérjék majd neki is a jót, ha rászorul, ahogyan ő bánik ezzel a kutyával. Ezen kívül az egyik szomszéd hirtelen rám szállt, fogalmam sincs, miért. Még pont ez hiányzott amúgy. Ami jók történtek: gazdira talált Bethesda vörös cica, nagyon szeretik. Dolmit is elvittük egy helyre, mert ők szerettek volna cicát, de olyan rossz dolgokat tapasztaltunk,hogy úgy döntöttünk Anyával, nem hagyjuk ott, pedig már eszméletlen rumlit csinált a szobámban a drága. De ott nem hagyhattam. Mit ad Isten, pár órával később, jön az egyik szomszéd meg a lánya, hogy nincs-e kiscicám? Elsőre szerelem volt, Dolmi jobb helyre nem is mehetett volna. Egy tündéri öreg bácsi, egy igazi széplelkű idős ember kijött hozzám kutyust nézni, a kölykök közül válogatott egy óráig, öröm volt nézni, végül Unicumra esett a választása. Ő az a kis barnamedve, akit a patakból mentett ki egy kedves család Arlóban. A szobában élt, Böbe és a cicák nagy barátja volt, nehéz szívvel, mégis boldogan bíztam Őt a bácsira. Beszélgettünk még, és közben kiengedtem az én Jákobomat, tudjátok, Ő az, akihez májusban három napig jártam le, mire valahogy sikerült megfognom a rettegő, lánccal összevert, csontsovány kutyát. Négy hónap telt el, az én szerelmem, Jákob csodálatosan helyre kapta magát, átesett az ivartalanításon, mindenkivel megkedveltette magát, és teljesen felszabadult. Igazi barátra leltem benne. A bácsi meglátta ezt a jóindulatú herceget, és rögtön szívébe zárta. Sohasem felejtem, ahogy a kutyához lépett az a kis öreg, mellé guggolt, a fülét kezdte vakargatni, és szelíden beszélt hozzá. Jákob rám nézett, én bátorítóan rábólintottam, és Ő átadta magát az ölelésnek. A bácsi többé nem tudta elképzelni az életét Jákob nélkül, de Unicumot sem szerette volna megbántani, úgyhogy mindkettőjüket választotta. Kétszer két örökbefogadási nyilatkozat, két oltás és ára, és két könyvecske, két szerető kézre két megmentett kutyám. Ez a pár óra azért szép volt. Mai napon Simlis is gazdira talált, akit hirdetni sem nagyon tudtam, lévén erősen pitbullkeverék (Herceg és BarnaPicúr fia). Ma igazi, szerető otthonba került, ahol már Bruki, az általam közvetített labrador is él. Simlis kölyök létére kemény külseje érzékeny kis lelket takar. Mikor egyetlen testvérkéje, akivel ketten megérték ott kint az ötödik hetüket (akkor hoztam el őket, és addigra a hatból csak ők ketten, Simlis és Szende maradtak). Mikor Szende gazdira talált, viszonylag hamar, Simlis napokig maga alatt volt, enni is alig akart, már nem játszott, annyira hiányzott neki kis testvérkéje, akivel együtt sok mindenen átmentek. Szerencsére megérkeztek a kis csóró kölykök, Motyóék, és Simlis hatalmas spanokra lelt Bennük, és a később érkező, viadal elől mentett Szidóniában. Noá, a kis barna kölyök, a múlt héten gazdira talált, Szotyi elment, majd visszajött, és az azóta már meghalt hat apró picivel is nagyon sokat játszottak. Simlis mindvégig igazi bandatag volt. Hiányozni fog mindnyájunknak, de tudom, jó helyre került. Azért ebben a borzasztó nehéz két hétben is sokan mellettünk voltatok, amit ezúton is köszönök. Köszönöm az adományokat, az összegyűjtött dolgokat, jelentős összegeket, a jó szavakat, a velünk kapcsolatosan továbbított üzeneteket, a bíztató sms-eket, a Daisykémért meggyújtott gyertyákat.

Nos, nagyvonalakban ennyi.

2009. szeptember 13,

Fazekas Ildikó

MÁSNAPI UTÓIRAT:

Simlist ma visszahozták. A férjnek nem tetszett... No comment.

Egy hét alatt több kutyát hoztak vissza, mint az ezt megelőző években. Szotyi, Gyurika, Simlis; Fánikát meg visszamondták. Jó lenne, ha az emberek meggondolnák, mielőtt magukhoz vesznek egy állatot, hogy valóban ŐT akarják-e? Mert egy-egy ilyen húzással nagyon össze lehet törni a kis lelküket.

 A KÉPEKHEZ FELIRAT IS TARTOZIK!