Ő Micike, aki most segítséget kér, de mielőtt rátérnénk, elmesélem az ő történetét.
Micike 7 testvérével együtt február 15-én került hozzám, egy kert végéből, ahová hajították őket. Fejletlen, csontsovány, félős kiskutya volt. Február vége felé ránk tört az ötbetűs gyilkos, a Parvo, mely borzasztó dolgokat művelt, Micike testvérei közül is elragadott négyet, és a kis hadvezéreimet is legyőzte. Micike utolsóként esett bele ebbe a gonosz kórba, és szinte biztosra vehető volt: nem fogja túlélni. (az állatorvos is szomorúan mondta ki: aki beleesik, nem éli túl, bármit is teszünk, a Parvonak ez a mutációja szinte kivédhetetlen gyilkosnak bizonyult..) Fél éjjel ültem mellette, beesett kis pofija, szomorú szemei, szüntelen hányása, rosszullétei hihetetlen fájdalmat okoztak nekem is. Erőltettem magam, hogy ne sírjak, ne egy szomorú embert lásson ez a cseppség utoljára. Reggel, ébredés után, rettegve mentem megnézni Micikét, ám ő élt, ült a kis dobozában, és nézett rám. Már az megnyugtató volt, hogy még él. Automatikusan egy pár szem kölyökkutya tápot tettem elé, nem is bízva abban, hogy elfogadja. Csodák csodájára evett belőle egy picit! Ám nem nagyon reménykedhettem, mert utána összecsuklott, és öklendezett is. Munka után első utam Micikéhez vezetett, és ekkor igen erőteljesen éltem át: csodák igenis léteznek! A kiskutya elevenen, a dobozból kimászva fogadott, elfogyasztva maga körül minden ehetőt. Innentől kezdve Micike elindult az élet felé, és másnap már boldogan játszott a többiekkel az udvaron. Azóta tudom: Micike egy ajándék, akiről a Jóisten úgy gondolta, élnie kell. Több mnident megúszott azóta is, igazi vagány, keménykedő kiskutya lett belőle. Önbizalma megerősödött, a nagy kutyák igazi csapattársként kezelték, a baj is ebből következett. Szombati napon heves játékba kezdett Borzassal és Fánikával, melynek nagyon nagy sírás lett a vége. És többé nem állt rá a jobb mellső lábára. Azonnal beköltözött a szobába, borogatást kapott, fájdalomcsillapítót, sokat sírt, a szívem majd beleszakadt. Az éjszakát ügyesen átaludta, ám reggelre sem lépett rá sérült kis lábára. Mai napon (04.26.) levittük az állatorvoshoz, ahol kiderült, hogy nagyobb a baj, mint gondoltam. Könyökcsontja vagy könyökizülete tört el valószínűleg, amit sajnos, az én állatorvosom műteni nem tud. Az egri állatkórházba kell vinnünk Őt mielőbb, ahol egy röntgen után kiderül a pontos diagnózis, és aszerint vár a műtét rá. Ez körülbelül (röntgennel együtt) 20.000 Ft lesz, amit sajnos, a Szervezetünk teljes egészében képtelen kifizetni. Micikét mindenképpen elviszem a kórházba, de segítség nélkül nem tudom a teljes költséget ott hagyni. Kérem, ha valaki, akár csak 500 Ft-tal segíteni tudna, és úgy érzi, hogy ez a kiskutya megérdemli, hogy újra négy lábon élhesse eddigi vidám kis életét, az segítsen nekünk most. (Számla adatok lentebb) Micike ebben a pillanatban három lábon kergeti a cicát az ágy körül (a fájdalomcsillapító injekció után nem érzi annyira a fájdalmat), és amikor megbotlik esetlen kis járása miatt, rám néz, és szemében a kérdés: ez most már így lesz? Nem, drága Micike, meg fogsz gyógyulni, ígérem neki! Micike egy kb. 3,5 hónapos, sztafi szerű kislány, aki tele van energiával, vidámsággal, szeretettel, és most ismét nem tehet mást, mint hogy bízik a Gondviselésben, és a jó emberekben...
Ha segítenél, íme, bankszámlaszámunk adatai, és kérlek, írd be a Közlemény rovatba, hogy Micike.
HEROSZ Ózdi Szervezetének bankszámlaszáma:
OTP 11734121-20043678
Aki az országhatárokon túlról segítene:
IBAN: HU16 1173 4121 2004 3678 0000 0000
BIC(SWIFT)KÓD: OTPVHUHB
A műtétet pár napon belül el kell végeztetni, aki később tudna segíteni, kérem, tegye meg, hiszen a költségek egy részét az ennivalóra eltett keretből tudom finanszírozni.
Köszönöm, hogy meghallgattad Micike történetét és segítségkérését.
Ózd, 2009. április 26. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
