SIKERÜLT A HÉTFŐI NAGY KALAND!!!

10 kutyus biztonságban!!!

Hálás köszönet Editnek a kimerítő, ám felejthetetlen fuvarért; Bubónak azt, hogy két napig ő vigyázott a csontsovány sztafianyára (mint kiderült, inkább pitbull Ő) és két kicsinyére, és azt a rengeteg szeretetet és útravalót, és finomságot, amivel minket Pesten várt! Köszönet T. Juditéknak, és minden befogadónak. Köszönet M.Beának és mindenkinek, aki beszállt az úti költségbe. Köszönet Zolinak, Szabinak és Mártikának a sztafi család elhozatalában nyújtott segítségükért. Mindenkinek, aki telefonálgatott, intézkedett, utalt, szorított. És természetesen köszönet a Jóistennek, hogy megint mindent ilyen csodálatosan összehozott!

Nekem hatalmas élmény volt ez az út, melynek során ketten nekivágtunk az ország másik felének, tíz kutyával (köztük egy szoptatós, ismeretlen pitbull:) egy lada kombiban, és rengeteg bizakodással a szívünkben. Voltak nehézségek (eltűnt az úti költség ára, félszemű Snopy kutya Barcikán kiugrott menetközben a kocsiból, pár befogadó meggondolta magát, megállítottak a rendőrök, stb) de mégis minden jól sikerült.

A fekete kutyust a sztafi mellől végülis nem adta a gazdája, de ő valóban jobb bőrben van, és ragaszkodott az emberhez. Snopynak, a félszemű terrier keveréknek hétfőn reggelre akadt helye, így Őt is vihettük a rá váró éhezés elől. Szuzit, és két kölykét útközben visszamondták, ám isteni csodaként épp akkor hívott egy hölgy, aki Szuzi kora, állapota és keverék kölykei ellenére akarta Őt. A hölgy szerdán ér haza, ezért két napra Bubóék adtak otthont és szeretetet a kis családnak. Még egy fordulat: az Ongáról altatás elől elhozott foxis anyát, Mexit végül nem vállalták, a kései Pestre érkezés miatt, ezért Őt hazahoztuk. Itt van nálam, és ismerkedik a nyugalommal, azzal, hogy nem bántják. Követ mindenhová, szívében ébred a bizalom. Tíz kutyus életét változtatta meg a hétfői nap. Mostanra már Szuzi és kölykei is Debrecenben vannak, és Szuzi végre ismerkedhet az élet szebbik oldalával. Ezekből a kölykökből már nem csinálnak gyilkost. És a csontsovány, végsőkig elgyötört Szuzi most már révbe érhet. Annyira megható volt az Ő nyugalma, és az a bizalom, ahogy beszállt a kocsiba. És az, ahogy a kölykeit követte mindenhová. Borzalmas, hogy eddig ilyen méltatlanul kellett élnie, de a hétfői nap megváltoztatott mindent. Ezért, és a nem elaltatott foxis családért, Mexi ragaszkodásáért, a félszemű Snoppy vidámságáért, a harci kutya kölykök biztonságáért megérte még az is, hogy miután hajnal négykor hazaértünk, már indultam is dolgozni, négy óra negyvenötre, megérte kedden azt az iszonyú műszakot ledolgozni. Bizony megérte, Értük minden. Köszönöm Mindenkinek, aki izgult Értük, Értünk. Sikerült!!! Féltem tőle, de bíztam is, valahogy úgy éreztem, hogy menni fog. Szükségem is volt rá, hogy a sok rossz után ez a nagyszabású kaland összejöjjön.  Köszönet Mindenkinek, aki benne volt. Ildikó

Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!