Málna egy izgága, fiatal, apró fekete keverék lány, akit még január végén fogadtam be, mikor is kedves emberek elhozták Őt a bélapátfalvi szemétdombról, amihez tappancsai már rá voltak fagyva. Málna gyorsan helyre jött, kezdeti bizalmatlansága elmúlt, igazi bandatag lett. Februárban átesett az ivartalanításon, és így várta, oltása áráért a szerető gazdi jelentkezését. Ám ez hosszú hónapokon át elmaradt... Málna mindig csak pörgött, ugrált, zsongott, ha jöttek érdeklődők, de sosem szeretett bele senki barna kis őzike tekintetébe. Aztán egy napon jött egy hölgy... Egy különc, de végtelenül jólelkű hölgy. Megállt a két lépcső között, Málna kibújt a rácsok közt és mellé ült, kérlelhetetlenül mellé ült. Telefonos egyeztetésünk során már kiderült, hogy sok cica mellé kellene kertes házba nagyobb testű, fiatal fiú kutyus neki és tolószékben élő anyukájának, társnak, barátnak. A kívánságokat meg sem hallva az apró leányzó csak üldögélt a hölgy lába mellett kitartóan, és hitte: eljött az Ő napja. A hölgy megígérte, átgondolják, többen is tetszettek neki, de kétségkívül meghatotta Málna ragaszkodása. Pár nap múlva csörgött a telefonom, hogy anyukájával átbeszélték, kifestik a házat, és utána szeretettel várják Málnát!!! Végtelenül boldog lettem. A héten hívott, szombatra beszéltük meg a nagy napot, ma jött is délután, Málnára póráz került és nyakörv, papír kitöltve, oltás rendezve, remény a szívekben, hogy minden rendben lesz, és elindultunk mi hárman egy új élet felé… Málna végig büszkén, peckesen haladt mellettünk, tudta, érezte,a hosszú út végén szeretettel teli otthon várja. Hazáról megyünk hazára… Megérkeztünk, az udvaron sok kedves, ám most kissé durcás cica, a lépcső tetején pedig a legaranyosabb néni, akit valaha láttam (érdekes, Dorkámat is egy ilyen meseszerű néninek adtam múlt héten örökbe), a néni, aki a legmeghatóbb szeretettel, várakozással fogadta ezt az apró kis keveréket, akit soha nem akart senki, akit pár hónapja elhanyagolva, megtörten hajítottak egy szemétdomb mellé… Aki most büszkén őriz egy házat, bejárással van a szobába, ágya van az udvaron, 16 cica „frakk-ja” lett, és egy különc, jólelkű hölgy és egy tündéri, tolókocsiban élő nénike igaz barátja… Légy boldog, pici Málna, részemről a megtiszteltetés, hogy ismerhettelek, hogy ugráltál ajtóm ablakán, hogy pattogtál már hajnalban is, mint a gumilabda, hogy ölembe bújtál, amikor megijedtél valamitől. Látod, mondtam, hogy lesz majd, akit elvarázsol vidám, fekete kis lényed… Megtaláltuk… Ha a Jóisten is úgy akarja, egy kutyaboldogság összerakva…
Ózd, 2010. 05.22.
Fazekas Ildikó
Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
AJÁNLOM AZ OLDALT
