|
2010. február 17., Farkaslyuk, Szilvásváradi út kanyarjában
Ketten megyünk, állatvédők, Csokvaományra, bejelentésre. Beszélgetünk, viccelődünk, amikor az egyik kanyarban feltűnik egy folt. Egy kis folt és egy még kisebb. Kutya és vértócsája... Szegény apró tacsilegény talán éppen a szerelmet kergette, amikor átgázoltak Rajta, és kettétörték a szerelmet, az életet, a kutyasorsot. Gyors halála lehetett (remélem!), már az útról sem tudott lemenni. Ott feküdt, vérbe fagyva, miközben sorra húztak el az autók mellette, fölötte, hála Istennek, hogy rajta nem. (A gázolót leszámítva, sajnos.) Mi voltunk az egyetlenek, akik részvétteli, szomorú arckifejezéssel megálltunk ott a kanyarban, hogy lehúzzuk az útról a kutyust, és beletegyük egy zsákba. Rena vállalta, hogy elviszi a sintértelepre, ahol sajnos dögkútba kerül a test, de azzal nyugtattam magam, hogy a lelke már jó helyen van, nyugalomban, békességben. Három féle emberhez szólnék, nem ítélkezve, csak érdeklődően. Te, aki elütötted, aki lelki-ismeret furdalás nélkül átgázoltál Rajta, kioltva életét, és vissza sem nézve, tovább mentél, miért érzed magad többnek attól az ártatlan kutyától? Ti, akik elmentetek, elsiettetek az út közepén fekvő, elgázolt kutya mellett, kitől várjátok majd az irgalmat, mikor bajban lesztek? Kitől vártok majd méltó végtisztességet, ha magatok körül a világot (legfőképpen a gyerekeket) arra tanítjátok: egy haldokló vagy már eltávozott élőlényt figyelmen kívül szabad, sőt, kell is, hagyni, hiszen mi közünk van nekünk az ő bajához, fájdalmához... Harmadjára szeretném megkérdezni azt a kutyatulajdonost, akinek pár méter kerítés felállítása, vagy esetleg csak megjavítása nem ér meg annyit, hogy a kutyájuk biztonságban legyen, tőlük azt kérdezném, az ő életük mennyit ér? Hány kerítésléccel egyenértékű? Persze, nem biztos, hogy ez a kutyus mindig szökdösött, de nagyon gyakori, hogy a kutyák azért végzik egy autó kerekei alatt, mert egyes gazdák felelőtlensége, figyelmetlensége és közönye végtelen tud lenni. Végtelenebb, mint az a pár méter hiányzó kerítés, amiért egy élettel kellett fizetni. Isten Veled, kis szerelmes hős, aki ott lelted halálod, abban a kanyarban, amely Téged már az Ég felé vitt tovább!
Ha szeretett a Gazdi, és máskor mindig vigyázott Rád, akkor végtelenül szomorúan tudatom Vele, hogy Te, a kis fehér-barna foltos tacsisrác Farkaslyukból, már nem ezen a világon szaladozol, hanem ott, ahol nincsenek száguldozó gyilkosok...
Fazekas Ildikó
Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
