Csúnya, ijesztő vihar volt kint. A géepm előtt ültem, a szobai társaságom már napok óta csak Mary kutyám volt és a beteg Mucika. Villám fénye borította be az estét. Telefoncsörgés. Egy fiatal lány Urajból: egy koromfekete anyacica ül az esőben egy hídon, testével takarja két szintén koromfekete kölykét. Jöjjenek! Fél óra múlva már egy kis családdal bővült a szobai társaság, megérkezett Eleonóra, a középkorú, szelíd anya és két félénk utódja, Boróka és Maróka. A félénkség nem tarott sokáig, pár nap múlva mind hárman megbátorodtak, éjjelenként álomba doromboltak engem. A két kicsi egy hónapig vendégeskedett nálunk, megnőttek, kidomborodtak, majd egy szép napon motorral indultak el új gazdájukkal az új otthonuk felé, együtt. Anyjuk, Eleonóra pedig annyira a szívünkhöz nőtt, és minden csavargásából haza is tért, hogy úgy döntöttünk, őt megtartjuk félig kinti, félig benti cicának.