Szerd�n este sz�ltak r�lad. Akkor m�r nem tudtam elindulni, s�t�t volt, az pedig nem a legjobb k�rny�k, ahol Te k�borolt�l, s�r�lt l�baddal, �hesen. M�snap este k�zbej�tt J�mbor esete, nem gondoltam, hogy a Te �leted is akkora vesz�lyben forog, mint az �v�. P�nteken megtudtam, hogy bevitt a sint�r. Kinyomoztam, mi�rt. Egy j�tsz�t�rre h�z�dt�l be, f�lt�l �s kimer�lt volt�l. L�badban sajgott a f�jdalom, mint kider�lt, egy pitbullt k�ldtek r�d. Hol h�s�g, hol vihar �z�tt-hajtott. F�radtan megb�jt�l, de a sors ez�ttal sem volt kegyes hozz�d. Gyerekek fedezt�k fel riadt l�nyedet, �s felt�madt benn�k, aminek ott lennie sem szabadna. "Ha m�r j�tsz�t�r, akkor j�tszunk. J�tsszuk azt, hogy gonoszok vagyunk! Hogy lelketlen emberek lelketlen gyerekei vagyunk." �s j�tszottak. Egy �rz� l�nnyel, aki seg�ts�get k�rt. "J�t�k" k�zben �szre sem vtt�k, hogy elj�tszottak a lelk�ket. El�sz�r megdob�ltak, majd mikor l�tt�k, hogy gy�moltalanul, rettegve t�r�d m�g ezt is, akkor sz�nalom helyett m�g nagyobb gonoszs�g t�madt j�gsz�v�kben. Botokat kerestek, �s egyre k�zelebbr�l piszk�lni kezdtek. Egyik�k a l�badon gennyesed� sebbe �t�tt, ekkor m�r nem b�rtad tov�bb. (Ki b�rn�?) Fel�j�k kapt�l. K�nz�id fel�, akik ismeretlen�l gy�t�rtek, ahelyett, hogy seg�ts�get adtak volna. �m aki a k�zelb�l l�tta ezt, nem �gy �rt�kelte a helyzetet. Az � verzi�ja valahogy �gy hangzik, az esetek nagy r�sz�ben: „Term�szetesen a gyerekek az �rtatlanok, a kutya a b�n�s. Hogy az �rtatlanoknak bot �s k� van  a kez�kben? Nem baj. Hogy a b�n�s reszketve fekszik egy fa alatt? Mit sz�m�t? Verj�k el a port ezen a rohadt k�bor kuty�n, minek j�n ide? M�g valami betegs�get hoz a gyerekekre, amilyen ronda a l�ba. Pusztuljon ez a kutya, legyen � a hib�s eg�sz, elrontott, sz�nalmas, nyomorult �letem�rt!” Jelent�ktelen, rosszindulat� kis emberke (vagy asszonyka) telefon ut�n ny�l, �s sint�rt h�v, kutyat�mad�sr�l k�rogva. Nem telik el f�l�ra, sint�r j�n, hurok a nyakadba, �s Te l�zt�l, �hs�gt�l, k�nt�l kimer�lten, m�r nem is v�dekezel. Megadod magad a sorsnak, aki eddig nem volt valami kegyes Hozz�d. Bent vagy a telepen. Hogy �rzed-e, tudod-e, hogy itt kint beindult a g�pezet, t�bben �sszefogva megold�st gy�rtunk, nem tudom. Hogy ott bent �rzed-e, hogy sokan szor�tanak Neked? Hogy siker�lj�n. �s m�r majdnem �ssze is j�tt. B�r� Marika besz�lt a sint�rrel ( velem nincs besz�l� viszonyban), aki megnyugtatta, k�t h�tig nincs altat�s, mert nyaral az ott ezt v�gz� �llatorvos. Nyert�nk teh�t k�t hetet. B�r �n �reztem, ott legbel�l fesz�tett, hogy nincs sok id�nk. Tudtam, minden �ra, minden perc ellen�nk dolgozik. Tal�ltunk Neked ideiglenes befogad�t, Melinda n�nit, aki m�r az utc�n is etetett. Marika sz�lt is r�gt�n a sint�rnek, hogy lesz gazdi, de m�g nem tud �rte menni. Azt�n a gazdijel�lt is felh�vta, �s egy r�szr�l megnyugodhattunk: s�r�lt l�bad, �s a „kutyabar�t” verzi� ellen�re (szerencs�re) beleegyezett a befogad�sba. K�t napja m�r nagyon s�rgettem az �gyet, minden zsigeremben �reztem a vesz�lyt. Kider�lt, hogy j�v� h�ten meg a sint�r nem lesz itthon. Rossz �rz�sem t�madt. Ma sz�ltam Marik�nak, hogy most m�r sz�ljon Melinda n�ninek, lesz, ami lesz, menjen a kuty��rt. Majd j�tt a h�r a s�r� Melinda n�nit�l az ideges-szomor� Marik�n kereszt�l, el, hozz�m. Meghalt�l. M�g tegnap. �s Veled egy�tt meghalt az �lmod a boldogs�gr�l. Meghalt a k�r�s a szemedben: „Seg�tsetek!” Meghalt a bizalom a sz�vedben, hogy majd j�nni fog egy j� ember. �s meghaltunk mi is. A hit�nk egy darabja Veled halt. Nem is ismertelek. M�g csak nem is l�ttalak soha. M�gis tudom, hogy �lt�l, �s eml�kezni fogok R�d. �s abban rem�nykedek, hogy Te is tudtad, hogy �lek, hogy seg�teni akarok. �s sokan akartak. �sszefogtunk �rted. Haragosok megb�k�ltek. De elk�st�nk. T�bb ember sietett seg�ts�gedre, de egyetlen egy hatalm�ban �llt�l. �s � d�nt�tt. „Nem kell, hogy megtudd, vannak j� emberek is, nem kell, hogy boldog lehess v�gre. �n most elveszem t�led az es�lyt, mert hatalmamban �ll ezt tenni!”

Ne haragudj r�nk, hisz tudom, b�zt�l benn�nk. A szemedben ott �lt v�gig a k�r�s. �s mi elk�st�nk. Isten Veled, Lehel kutyus, aki �gy, arctalanul is elfoglaltad a helyed a sz�vemben. M�g �lek, l�tni fogom lelki szemeim el�tt a tekintetedben �l� k�r�st:”Seg�tsetek!” �s �n nem seg�tettem…