A március 9-i keltezésű segítségkérő levelem bejárta az országot. Sokan felbukkantak, kezet nyújtottak, volt, aki tápot ajánlott fel az őket befogadóknak, volt, aki továbbította ezer felé, és végül még befogadó is jelentkezett! Azonban a két kutyus eltűnt... Zsuzsa, a bejelentő napok óta nem látta már őket, az utolsó információk szerint a 26-os úton elindultak szegénykéink Putnok felé. Riasztottam az ott élő Editet, Slimbarszk Margit is szólt putnoki állatbarátoknak, de hiába a rengeteg emberi aggodalom, szerda óta senki nem látta őket. Kedden felbukkantak Ők, és szerdán elvesztek a semmiben... Sintértelepre nem kerültek, vadászgyilkosságról nincs hír, nem tudunk semmit, a két kutyus pedig bolyong valahol, éhesen, megtörten, a kicsi követi a nagyot, a nagy vigyázza a kicsit... Kérem a Jóistent, mutasson utat Nekik, találjanak el egy JÓ emberhez, aki esélyt ad egy szép életre.
Sajnos, fényképünk sincsen róluk, ezért csak Zsuzsa elmondása alapján tudjuk őket tovább keresni: egy németjuhász méretű és jellegű, feltehetőleg idősebb és kan kutyus, és hű társa, egy kistestű foxikeverék. Éhesek, csalódottak és fáradtak... Otthon várná őket...
Íme, a nagy utat bejárt soraim, az ezekben lévő elérhetőségeken továbbra is várjuk a segítőket, az esetleges befogadókat (ha a mostani mégis visszalépne), és legfőképpen a híreket, ha valaki látni véli őket! Utolsó infórmációk szerint Dbicsnyból Putnok felé indultak. Köszönet minden aggódónak, segítőnek, érdeklődőnek, bizakodjunk továbbra is. Muszáj hinni, hogy jó vége lesz.
Kettétört lelkek Dubicsányban!
S.O.S.! Egy idősebb német juhászt és barátját, egy kistestű keveréket kidobtak egy autóból Dubicsányban, és szegénykéim órákon át néztek az eltávolodó kocsi után. Várták vissza azt az embert, aki elárulta őket. Azóta már lefogytak, a régi élet emlékei kezdenek elhalványodni, csak a bajtársiasság marad meg, míg el nem szakítja őket a sors egymástól…Az egész községben egyetlen jóérzésű hölgy van, aki (kórházi kezelései miatt) csak tegnap fedezte fel a két végtelenül szomorú, megtört kutyát, ennivalót vitt nekik, és szólt nekem. Ám tegnap „jó” emberek már a Polgármesterit is értesítették, hogy hívjon sintért és a vadászoknak is szóltak (Dubicsányban ez a szokás, anno Pajtásra is ez a sors várt volna). Ők szóltak a gyilkosoknak, én szólok az életet adóknak: SEGÍTSETEK!!! Talán már napjaink sincsenek, hogy segítsünk rajtuk, hogy megmutassuk, van még remény! Az idősebb, nagyobb kutyus, a német juhász nyöszörögve, morogva mondott le erről a világról, kistestű barátja pedig, mint mindenben és mindenhova, ebben is követte Őt. Most ott kóborolnak Dubicsány utcáin, éhesen, kiközösítve,mit sem tudva még arról, hogy egy puska csöve és egy gonosz ember kezében a hurok már rájuk feni magát. Mit csináljunk??? S.O.S.! A bejelentő (végtelen lelkű) hölgy száma: 0630/266-9439 (kezelései miatt nem mindig elérhető), és az enyém: 0670/597-8277 E-mail: dikuszka@gmail.com
Fazekas Ildikó
Ózd, 2010. március 14.
Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
AJÁNLOM AZ OLDALT
