Mivel reklamációt kaptam Böbe rajongói táborából, hogy nincs semmi hír a kisasszonyról, gondoltam, elmesélem, mi minden történt vele az év végi ünnepek alatt.
Karácsonyra hazaautózott Magyarországra - hugom két cicájával a feneke alatt... Mármint a cicahordó tetejét nézte ki magának, amit csak néha hagyott ott némi ölben szundizásért.
Otthon volt nagy riadalom, ugyanis összejött hirtelen hat macska, meg persze Böbe, aki rettenetesen szeretett volna játszani velük, amit a cicusok pedig roppantul el akartak kerülni. Hol kergetôzés volt, hol meg úgy elbújtak a macsekok, hogy alig lehetett megtalálni ôket. Igyekeztünk szeparálva etetni ôket, mert bár Böbe imádja a macskatápot, úgy van vele, mint a kisgyerek a túl sok krémessel - egy idô után visszafordul a gyomrából. Édesapámat, aki szerint bûn bárkitôl is megvonni a szabad nassoláshoz való jogot, megpróbáltuk rávenni, hogy ne etesse túl Böbszit, sôt, egyáltalán ne etesse, mert én tudom, mibôl mikor mennyit kell kapnia, de aztán persze kiderült, hogy valahányszor összfutottak, biztos, ami biztos adott Böbszinek egy kis csipegetnivalót - éppúgy, mint a cicusoknak is. Amikor Ózdon voltunk kutyusokért, akkor Böbszinek sajnos otthon kellett maradnia, de utána segített cuccot költöztetni Budapestrôl haza. Ez alkalomból kapott egy elegáns kis kabátkát is az általam hajpántból gyártott csôpóló helyett.
Karácsonyfa, a sok állatra tekintettel, nem is volt, csak pár (pofozható, rágcsálható) dekoráció.
A két ünnep között Böbe elkísérte a családot Hévizre nyaralni.Mindig aki épp ráért, az elvitte magával sétálni, úgyhogy általában estére kidôlt a naphosszat caplatástól. A büdös vizet megugatta, de bele nem ment. Egyik séta alkamával ez a zsebvadállat eltépte a pórázát, úgyhogy mehettem kisállatkereskedésbe pórázért.
Nyaralás után, 30-án komoly mûtéten esett át szegényke, ugyanis ivartalanítódott. Egy harmadik cicus is ki akart költözni, és az ô chipje meg útlevele miatt mindenféleképpen kellett álatorvoshoz menni, hát elvittük Böbét is. Kicsit izgultunk, mert kb. egy héttel elôtte, alig hat hónaposan, elkezdett tüzelni, de a doki, aki mûtôtte, mondta, hogy szerinte nem is volt az még rendes tüzelés, semmivel sem volt vérzékenyebb, mint normális esetben.
Utána szegényke nagyon kis elesett volt, még a cicakollekció sem érdekelte. Tölcsérrel nem is kísérleteztünk, csak ráhúztuk a csôpólót, ami takarta a pociját, így békén hagyta a sebet. Sajnos az ivartalanítás után két problémával kellett szembenéznünk (persze a rendesnek mondott hányáson, bepisilésen és nem evésen kívül) - fôleg Böbének.
Egyrészt elkezdett véreset pisilni. Ezt az állatorvos távirányításával felfázásként azonosítottuk be, amire ô C-vitamint javasolt. Ez aztán kb. két nap alatt elmulasztotta a tíz percenkénti véres-fájós pisit.
Másrészt pár nappal a betervezett varratszedés elôtt pár nappal, a csôpóló kimosásának egy óvatlan pillanatában eltûnt az egyébként már tök gyógyult pocakjából a sebvarró cérna. Kicsit megszeppentünk, mert mégiscsak hosszú és erôs cérna volt. Egy másik állatdoki távirányításával informálódtunk, hogy ilyen esetekben spárgát (mármint Asparagus officinalis növényt) kell neki adni, mert az kiváló béltisztító. Mint kiderült, páromék dundi cockerét is azzal etetik, amikor befal egy-egy komplett nylonzacsit...
Most már megint visszarázódtunk a hétköznapokba. Böbe általában nagyon rendesen viselkedik, csak néha (egyre gyakrabban ) nem, és újabban jobban szót fogad a páromnak, mint nekem. Elég sok mindent ért, de szót csak akkor fogad, ha szófogadós hangulatában van. Mindenesetre nagyon jól kijönnek egymással a "gazdijával", nagyon jól elvannak egész nap összezárva.
Megkértem egy kedves kutyás ismerősöm (ügyvéd), hogy ha van az ismerettségi körében a médiában
befolyásos személy, szóljon az ügyedben. Az alábbi körlevelet küldte el sok ismerősének, üzletfelének,
talán segít..Tisztelt Cím!
Ma jutott tudomásomra, hogy az ózdi "állatmenhely", ami tulajdonképpen egy magánháznál működő oltalmi hely kivert és beteg kutyák számára, önkormányzati kötelelezés folytán megszüntetésre került január 18-án. Az önkormányzat decemberben területet ígért állatmenhely céljára, ma úgy tűnik ebből semmi nem valósul meg.
Ha esetleg még nem tudnak az esetről, de valamilyen nyilvánosságot tudnak adni az ügynek, biztosan segítene a ma kétségbeesett állatvédő hölgynek, Fazekas Ildikónak.
Ildikó! Ne foglalkozz ezzel a szaragyú véglény Amy-vel! A megmentett kutyusaidnak a szara is különb mint ez! Mi támogatunk továbbra is, ezt meg ne izgulj, kinyomozzuk, aztán élete legnehezebb 2 percét átélheti!
Amy! nem tudok rád mit reagálni...Ezen a honlapon, minden, ami az én nevemmel szerepel, abszolút saját, annyira az, hogy sok főszereplőt más nem is ismer rajtam kívül, és éppen azért írtam meg a történetét, hogy mások is megismerhessék. Szólj a webmesternek, vagy akinek akarsz, de előbb bizonyíts, mert lopással vádolni valakit, aki csak ad, elvenni nem szokott, az már felér egy rágalmazással. Név nélkül vagdalkozni más is tudott rajtad kívül, ismerjük az eredményét, de úgy vigyázz: a rossz akarat, a hazugság mindig visszaüt. Nevezd meg, mi nem az én lelkemből származik, melyik fénykép, melyik sor nem saját, kíváncsi vagyok rá... De tudod mit, nekem ettől most fontosabb dolgom akad: kutyák életét mentem meg. Fazekas Ildikó
2010.01.14. 18:52
DoManó
"KEDVES" amy
"Örülünk, hogy benéztél erre az állatmentő oldalra ahol mindenki a maga módján próbál segíteni a rászoruló állatokon. Úgy látszik a te színvonalad idáig terjed ki.
Kérlek látogass el a 18 éven felüliek oldalára és ott éld ki a perverzitásod.
Ezt az oldalt hagy meg az ÁLLATBARÁTOKNAK.
2010.01.14 16:08
Amy
„Az oldaladon szerintem nem saját az írás, magyarul lopott. Jobb ha leszeded azokat a cikkeket, képeket és dolgokat, amik nem sajátok, nem saját készítésűek. Ha nem, akkor kénytelen leszek szólni a webmesternek, és azoknak az oldaloknak, ahonnan az információt szeded, hogy töröljék az oldaladat.”
Amy! Miért nem húzol el a jó kurva anyádba! Mit kelted itt a rémhírt? Még hogy nem az Ildikó által befogadott kutyusok vannak itt???? Hányszor voltál te lent Ózdon segíteni? Gyanítom, hogy egyszer sem, de a pofád akkora, mint a bécsi kapu. Webmesternek meg ÉN szóltam, bár az e-mail címedet kurva nagy gerincesen nem merted ideírni (én igen, írjál csak, utána megkereslek és a pofádat szétbaszom!), azért ő ki tudja deríteni, melyik szerverről küldted! Az IPC cím alapján seperc alatt lenyomoz téged az Internet Rendőrségnél dolgozó haverom! Úgyhogy TB kártyádat és a kötszert tedd a zsebedbe, szükséged lesz rá, azt garantálom!
2010.01.14. 16:08
Amy
Az oldaladon szerintem nem saját az írás, magyarul lopott. Jobb ha leszeded azokat a cikkeket, képeket és dolgokat, amik nem sajátok, nem saját készítésűek. Ha nem, akkor kénytelen leszek szólni a webmesternek, és azoknak az oldaloknak, ahonnan az információt szeded, hogy töröljék az oldaladat.
Ja, és Rambó...:) Ő valójában Bonifác. Teljes nevét mindjárt elárulom, de előbb pár szó. Kezdőneve abból ered, hogy a nyakörvén karika helyett kislakat van, mert a karika őt nem állította meg, mindenhonnan visszaszökött hozzám, ez a hatalmas jószág, akit én öregen, egy életnyi kóborlás után hoztam haza a régi, később be is záratott sintértelep nyomorából. Megszelídítettem Bonifácot, a magányos farkast. Amikor meglátott engem a rácsok felé közeledve, valami akkor kialakult, valami eltéphetetlen. Kutya és ember akkor talált egymásra. (csak annyiból ismertük egymást, hogy kétszer találkoztunk, megetettem. Elsőnek megharapott, olyan éhes volt, másodjára játszott, és a lábaim elé heveredett. Aztán megtudtam: elvitte a sintér. Három nap kellett, hogy megoldjam az idejövetelét hozzám, de telefonon már jeleztem a régi sintérnek, hogy el ne altassa, megyek a nagy fekete-fehérért. Ekkor tudtam meg, hogy nem kapnak enni az állatok, mert nincs autó, ami szállítsa a moslékot... Még aznap felszerelkeztünk kajával, és kis családommal útnak indultunk. Bonifác megérezte, hogy ott vagyok, rám nézett rögtön, és akkor valami megtörtént. Érezhetően megtörtént. Még két nap kellett, hogy kinyithassam Bonifác előtt a rácsos, rozsdás kaput, sírt utánam, de tudtam: tudja, hogy visszajövök érte! Aztán éppen névnapomkor hazahoztuk, (elmondani nem elhet örömét, ahogyan mellettem sétált, szaladt, fetrengett) ;illetve először a rendelőbe vittük ivartalanításra. A nagy melák nem jött ki az én már itt lévő kutyáimmal (akkor még nem voltunk sokan egyáltalán, Boni az ötödik kutya volt), főleg a szintén abszolút domináns Mardukkal nem tudtak egymás mellett élni, pedig mindketten ivartalanítva lettek, mégis: egyértelmű volt, el akarják dönteni, melyikük a falkavezér. Ezért kerestem neki egy tökéletes gazdit. Az első napokra megyegyeztünk, hogy megkötve lesz, mert csavargós kutya, hiszen hozzászokott a szabadsághoz 8-9 év alatt, de pár óra után mindig hazajött. Új helyén hatalmas támfal volt, és erős, hosszú lánc tartotta új otthonában az én Bonifácomat. Legalábbis tartani lett volna hivatott. Reggel, mikor kimentem az udvarra, és kiengedtem Mardukot meg Pannit, mindhármunk legnagyobb meglepetésére egy nagy test mozdult a kutyaólban és Bonifác arisztokratikus pofija nézett ránk felemás érzésekkel. Több se kellett, a két fiú egymásnak ugrott, Panni pedig pár pillanatig tartó döbbenet után Bonifác farkába csimpaszkodott. Részemről nem volt egyszerű küzdelem, először Pannust ráncigáltam le és vittem be a helyére, aztán a két gyilkosan küzdő kant rángattam szét puszta kézzel, úgy, hogy Bonifácon nyakörv sem volt, a bundájánál kellett húznom le a másikról. Szétfeszítettem őket kartávolságra, közben araszolva a túloldalon lévő ajtó felé vettem velük az irányt. Vért izzadtam. De sikerült, elértem az ajtóig, Mardukot bedobtam, Bonifácot pedig magamhoz öleltem. „Hát miért jöttél vissza, öreg barátom.?” Bonifác rám nézett hihetetlen mélységű tekintetével, és szemében ott ült a megmásíthatatlan: „Nem visszajöttem, hanem haza.” Mindezek ellenére még egyszer visszavittük őt, ám reggelre otthon volt. Láncát karikástul letépte, a támfalon, a gazdijelölt elmondása szerint, pókemberként mászott át a kutya. Utána még egy hellyel megpróbálkoztam, ám még aznap este az ajtóm előtt állt, farokcsóválva. Elfogadtam: megszelídítettem őt, és ezzel egyszer és mindenkorra felelős lettem érte. Itthon megoldottam a többi kutyától való elkülönítését, ő egy külön területet kapott, éjszakánként pedig már hat éve ő őrzi a házamat. Még barátságot is kötött némelyik csinos lánnyal, Hérát, Fánit és Juniort nagyon díjazza-díjazta. Ő hát hűséges lovagom, arisztokrata öreguram, becsületes nevén: Lakatos-Fazekas Bonifác, Erdélyből betelepült, földnélküli nemes. Bumerángként viselkedő kutyusom mára lehiggadt, ám biztos vagyok benne, hogy ha most, ennyi év nyugalom után, fogom, és ha csak néhány napra is, de másnál helyezem el, szegény Bonifác, mit sem értve, el fog indulni haza. És hát már nem olyan gyors, nem olyan erős, kényelemhez és gondoskodáshoz szokott, és -bár nagyon fiatalos, de- idős már. Ha elindul, és sosem talál haza, mit fog utoljára gondolni? Miként éli meg az árulásnak tűnhető menekítést? Mi lesz, ha már nem tudom neki megmutatni, hogy megyek érte vissza. Mint hat évvel ezelőtt a sintértelepre. Ha elindul haza, és sosem érkezik meg, akkor azzal a tudattal hal meg, hogy hiába a sok évi hűséges szolgálat, eldobom őt valamiért. Én ezt képtelen lennék feldolgozni. És az az ostoba rendelet, és az a rosszindulatú rágalmazó levél, közelbe hozták ezt. Hova tegyem azt a kb.13-14 éves, szívbeteg kutyámat, aki hat éve velem él, és már pár együtt töltött nap után minduntalan visszaszökött hozzám? Vagy hova tegyem Hérát, akit egynapos korától neveltünk fel cumisüveggel? Akit nem tudtam örökbe adni, mert rajtam kívül mindenkivel szemben támadóan lépett fel, és ezért senki nem merte elvinni. Miután elmentek az érdeklődők, Hérából egyből vissza ki jött a kisangyal, bújt, simult, és mint egy kiscica, szinte dorombolta: ne engedj el! Itt maradt. Akárcsak Danika, a csivavakeverék, aki hat évet élt terrorban egy idegbeteg párnál, aztán sintértelepre került, onnan egy pincébe, de ott végre szerették. Majd mikor nekiment a tőle jóval nagyobb saját kutyának (alaposan meg is sérült, mármint Danika) , és egyéb problémák is felléptek, mennie kellett. Egykori segítői sintértelepre küldték volna, ezért úgy döntöttem, megpróbálom. Tudtam, hogy nem jön ki más kutyákkal, tehát nem lesz egyszerű, tudtam, hogy agresszív sokszor az emberek felé is, és túlérzékeny tipus. Ez hát Danika, akit addig csupán egyszer láttam, de éreztem: otthont kell adnom neki. Az első három nap morgással, harapási kísérletekkel telt, de aztán engedni kezdett a rettegő kutyaszív. Mára az ágyamban alszik, barátkozik szinte mindenkivel, elvan a többiekkel, sőt, van két állandó társa- szintén megmentettek-, akikkel együtt sétál és él. Azonban a mindenki számára egyértelmű szerelem az életében én vagyok, nélkülem teljes depresszióba esik. Egyszer akarták összesen örökbe fogadni, akkoriban már szocializáltabb volt pedig, mégis, a kimondottan kedves hölgynek egy centi hiján az arcába harapott, majd sértődötten belém túrta a fejét. Hová tegyem Mexikót, akit Ongáról, a halál elől mentettem, és azóta nem hajlandó bárhová is elindulni tőlem. Gazdájául választott, hisztériás rohammal jelzi: amit ő nem szeretne, azt nem vihetjük végbe! Ott van Gömböc, akinek kiverték az egyik szemét, miközben félig agyonverték, ezért nem akarta őt senki, én viszont annál inkább. Az egyik leghűségesebb kutyám lett. Vagy ott van Mandyke, a súlyos beteg, teljes immunhiányos kutyalány, aki szörnyű állapotban, rohadó testtel érkezett májusban, szépen helyre jött, de most, az ügy stresszes mivolta miatt, másodjára esett vissza, jelenleg napi orvosi kezelésre, ellátásra szorul, rengeteg vitamint, gyógyszert szed, kenőcsök és készítmények tucatjaival kell sebes testrészeit átmosni. És szeretni, ölelni, biztatni kell őt, és mindezt úgy, ahogyan én teszem, a szív minden szeretetével. Hova tegyem Mandykét? Kire bízzam, kiben bízzak?Mit mondjak az idegenekre bízott kutyáimnak a búcsú perceiben, hogyan értessem meg velük, nem dobom el őket? És mit mondok majd magamnak, hogyan élem túl, ha közülük egyetlenegy is elveszik a nagyvilágban, azzal a tudattal, hogy nekem, aki az életet jelentette, nekem már nem kell? Ezek a kérdések kínoznak, belülről kiabálnak, és válasz sehol sincs. Végül ott a legfájdalmasabb, a halálos ítélettel felérő, az, amelytől egyedül a Jóisten védhet meg. Ott a kérdés: ha köteleznek a két kutyás max. létszámra, a kérelem és a mellettem álló érvek ellenére, akkor mi lesz? Mondjátok meg, mi lesz? Hová teszem hát Bonifácot, Danikát, Mandyt, Holli-Dollit, Mardukot...? Hová és miért?
Judit! Köszönöm szépen! Írj még sokat, mert Tőled színes és szép ez a Vendégkönyv. Örülök,hogy Böbe ennyire jó helyen van, élményeivel, életével kapcsolatban fogok még írni én is ide, soraidra is szeretnék reagálni. Óriási örömet okozott minden sorod, és örülök, hogy Böbét ilyen jó embernek adhattam örökül! Köszönöm, hogy megláttad a szeretetet, a mérhetetlen aggodást a kutyasorsok felett. Itt minden kis élet boldog lett, és bízni kezdett. Legyen bármilyen nehéz idők is járnak, Ők mindent mindig megkaptak, és lesz ez így továbbra is. Rendelet ide, vagy oda, az én lelki-ismeretem tiszta,ha szabályt is szegtem, emberségből nem buktam meg. Ezt igazolják a meleg, barna tekintetek is, melyeket terád is, jóindulattal, bizalommal vetettek. Nehéz szívvel engedtem el ezt a sok barátot, de tudom, jó helyen vannak, és ez a legfontosabb.Meg az, hogy határoktól függetlenül megismertük egymást, ezzel nem "csupán" egy jólelkű támogatót, később több kutyusom virtuális keresztanyukáját, majd Böbém gazdáját találtam meg benned, hanem egy olyan EMBERT is (így, csupa nagy betűvel), akit barátomnak tekintek. Köszönöm, hogy vidám és olvasmányos soraiddal vendégül látsz minket a Ti és Böbe kutya életében! Én már nagyon várom a következő élménybeszámolót!!! És persze fotókat közös kis Böbénkről, aki csupasz csutkaként jött hozzám, négy hónap alatt egy gyönyörű kislánnyá nőtte ki magát és betegségét, majd Ózdról Brüsszelbe indult, hogy igazi kis királylánnyá válhasson!
2009.12.25. 23:22
raffayju
E hét elején segítettem Ildikó pár kutyusát biztonságba helyezni, ennek kapcsán megismerkedtem néhányukkal. Szeretném röviden leírni a benyomásaimat.
Alapvetôen Micikét és Bertoldot szállítottuk Ózdról Budapestre (gyôri indulással). Micike kicsit meg volt szeppenve, de egy kis angyal volt az udvaron is, bár akkor találkozott velünk elôször, és a kocsiban is, pedig nem hiszem, hogy sokat kocsikázhatott elôtte. A vaksi Bertoldot, aki eleinte kicsit idegesen kereste a helyét, megnyugtatta, és Bertold végül elszenderült az orrával Micike hóna alatt. Micike nem aludt, de végig nagyon kedvesen és nyugodtan viselkedett. Bertold meg a végén beköltözött az ölembe. :0) Ô is nagyon barátságos volt. Semmiféle "baleset" nem történt a több órás úton, és egy árva vakkantás sem hallatszott.
Az udvaron megismerkedtem még Juniorral, akinek a félelménél csak kíváncsisága és kedvessége volt nagyobb. Nagyon aranyos kiskutya, akármilyen lakli is.
Mandyke is kiugrabugrált. Már elég jól néz ki, és ô is nagyon kedves kutyus.
Aztán láttuk még Rambót (ha jól emlékszem a nevére), az óriást is, akit Ildikó gyorsan elrángatott a közelünkbôl, mielôtt még örömében összeugrált volna minket. :0)
Szóval hirtelen Ildikó öt kutyusával találkoztam, mindegyik nagyon kedves, nagyon nyugodt és roppant jólnevelt volt - mindezt teljesen függetlenül fajtától, vérmérséklettôl, aktuális egészségi állapottól.
Ez is mutatja, hogy mennyire gondos "anyukája" a kutyusoknak - meg persze az összes többi segítségre szoruló állatnak.
2009.12.07. 23:21
raffayju
Mivel Böbéből igazi világcsavargó lett, gondoltam összeírom, hogy hol mindenhol járt már. amióta Belgiumba érkezett.
Alapvetően Brüsszelben lakik.
Rögtön az első itt töltött hétvégén elkirándult Franciaországba, Dunkerque-be.
Azután megnézte De Haan-t a belga "Riviérán".
Elvonatozott Liège-be, meg egy kicsit megnéztük Visé-t is, majd hazaautóztunk.
Közben persze jó nagyokat sétált Brüsszelben is.
Többször kirándult és egy hetet nyaralt Visé-ben.
Megnézte az achen-i karácsonyi vásárt Németországban (természetesen ő volt a fő atrakció).
Meg megneézte a richelle-i karácsonyi vásárt is, de oda elfelejtettem fényképezőgépet vinni.
Böbe üdvözletét küldi minden kedves csodálójának!
2009.10.29. 18:31
raffayju
Úgy gondoltam, hogy a pár rövid, ám képes bejegyzés után egy kicsit bôvebben is írok Böbérôl. Ildikót már régóta ismerem hugom révén. Ô elkötelezett támogatója annak a (majdnem) szélmalomharcnak, amit Ildikó folytat. Voltak virtuáli "keresztgyerekeim" az ózdi kis védencek között: Mira, majd Zoé, most Fánika, illetve Böbe is valahogy úgy indult, csak más lett belôle. Közben a párom allergiája miatt meg kellett válnom félperzsa cicámtól - aki persze azóta kiskirályként él párom szüleinél, Spanyolországban. Mivel nehezen viselem, ha nincs egy kisállat otthon, elkezdtem a barátom fülét rágni. Mint kiderült, a rágcsálóktól irtózik, cicák egy részére allergiás, elkezdtem olyan pici kutya után kutatni, akit lakásban lehet tartani, nem (nagyon) hullik a szôre, és annyira pici, hogy repülôn az utastérben szállítható. Mindenféleképpen valamilyen kis menhelyi kutyust szerettem volna örökbe fogadni, nem tenyésztôtôl vásárolni egy fajtatisztát, mindamellett, hogy errefele (Belgiumban) ez utóbbi az olcsóbb... Sajnos hiába találtunk több kistestû apróságot is, mindig leráztak minket vagy azzal, hogy nincs kertünk (persze csak olyan kutyust "hívtunk fel", akit lakásba ajánlottak), vagy hogy nics már egy-két másik kutya illetve cica, akikkel eljátszhatna. Hiába mondtuk, hogy lehet felnôtt (sôt, igazából fiatal felnôtt kutyát kerestünk max. 5-6 éves korig), lehet beteg, el tudjuk látni extra igényeit, nem sikerült a "kutyabeszerzés". Közben Böbe már ott szuszogott Bambinó mellett, Ildikó ágyán. Akkor már egy kicsit támogattam is a kis "meztelenkutyát". Összeszedtem hát minden bátorságomat, hogy megkérdezzem, nekem adná-e mini barátját. Az "igen" után már csak a páromat kellett meggyôzni, hogy vegyünk magunkhoz egy kölyköt, aki izgága, rágcsál, még nem tuti, hogy szobatiszta, viszont gyönyörû gombszeme van. Végül is sikerült meggyôzni, rábólintott (izé, azt mondta, hogy rendben, felôle ott a nappaliban ellehet, de ô ne játszik vele...). Ildikó gyorsan elkezdte felkészíteni Böbét az útra, mivel Belgiumba kellett eljutnia a törpének, hogy hazaérjen. Szerencsésen jött ki, hogy a hugomnak épp itt volt dolga, úgyhogy Böbe ki tudott vele meg a párjával jönni.
Azóta Böbe belerázódott a mi ritmusunkba. Naponta átlag 4-szer sétálunk, ebbôl a délután 6-7 óra körüli a Böbe-lefárasztó játszóóra, a raggali, déli, meg az éjszakai séta fôleg csak a szobatisztaságot szolgálja. Ez utóbbi elég jól megy Böbének - feltéve, hogy semmi nem rúgja fel a napi menetet. Amikor épp fürdés után, azon vizesen kaparta az ajtót, akkor inkább nem vittük ki, aminek meg is lett a böjtje (nekem takarítás, Böbének lelkiismeretfurdalás... :) ).
Páromnak is jót tesz a kutyus. Eddig naphosszat ki sem mozdult, most eljön néha sétálni. Az meg hogy "ellehet mellette, csak zajt ne csináljon" úgy néz ki, hogy bármikor is érek haza, ezek ketten önfeledten fociznak. Amikor a párom dolgozik, akkor Böbe vagy szunyál, vagy a játékait nyúzza, amikor a párom pihen, akkor Böbe mellette húzza a lóbôrt.
Az meg egészen aranyos, hogy mennyire szeret utazni ez a csöpp kis mókamester. Nagyon jól viselkedik bármilyen jármûvön, bármennyi ideig, kisebb megszakításokkal.
Böbe egyébként eleve elég jólnevelten érkezett, és mivel okos, értelmes kiskutya, könnyû neki bármit is megtanítani. Egyszóval látszik rajta, hogy Ildikó sokat foglalkozott vele - a többtucat másik állat mellett. Az más kérdés, hogy elég önfejû kis vakarcs, és saját véleménye van a világ folyásáról... :)
Az is feltûnô, hogy milyen szép lett a bundája a nagy meztelenkedés után - természetesen ez is Ildikónak köszönhetô.
Összefoglalva: nekünk úgy tûnik, nagyon bejött ez a kiskutya. Cseppnyi (NAGY cseppnyi) odafigyelés és a napi program átrendezése révén Böbével vidámság költözött mindennapjainkba.
2009.10.28. 00:16
raffayju
Böbe hétfôn elvonatozott Liege-be, mert a közelben le kellett meózni egy bérbeadó lakást.
Ez Böbe vonatjegye:
Erre a vasútállomásra érkeztünk:
Kiderült, hogy nem jó a lakás, mert nem engedik a cicákat, márpedig cica nélkül nem lakás a lakás. Hazafele a lakásnézôk autójában azt tette Böbe, amit általában az autókban szokott: aludt:
2009.10.27. 23:53
raffayju
Böbe a homokfürdôzés után rendes fürdôt is vett, majd mivel kicsit fázott is, meg ki is volt merülve, belevackolt a vackán egy melegítônadrágba, és ott húzta a lóbôrt:
2009.10.27. 22:58
raffayju
Böbe ezen a hétvégén a belga tengerparton, De Haan-ban (a franciások kedvéért: Le Coq) folytatta a Franciaországban megkezdett homokban rosszalkodást.
2009.10.21. 23:08
raffayju
Böbe üdvözletét küldi mindenkinek Belgiumból!
Sôt, a hét végén már a francia tengerparton kirándult a kis hölgy. Emellett járt breton étteremben, belga áruházban, autózott, metrózott, bevásárolt a kisállatkellékesnél és megugatott sok nagy kutyát.
Üdv Mindenkinek!
A napjaim nagyon rosszul telnek,beteg is lettem,de ez a legkevesebb!
De a legnagyobb baj hogy eltűnt egy kutyus Várkonyról(Dömi)!
Ildikótól való kutyus,egy kedves családhoz került,nagyon szeretik,hiányzik nekik,de sajnos többet nem tudnak tenni annál hogy körülnéznek a környéken,mert az idős néni nagyon beteg,kórházban van,ha itthon van akkor álandó felügyelet kell mellé.Ezért segítek én is a keresésben,eddig még nem jártunk sikerrel.Minden tiszteletem Ildikó felé irányul,ő mindent megtesz Dömiért hogy minél előbb meglegyen!
Én is próbálkozom,de eddig semmi sem ment úgy ahogy elterveztem.
Hibásnak érzem magam,mert mi hoztuk el a családnak Dömit,és mint Ildikó is mondta,Mi is felelősséget válaltunk....!
Nagyon rossz hogy semmi hír Dömi kutyusról,jól van-e?Hol van?
Kérem,nagyon kérem ha valaki látta,minél előbb szóljon.
Dömi kutyus göndörszőrű,kunkori farkú mackókutyus,leonbergi keverék.Krémszínű nyakörvet viselt eltűnésekor.
Az oltás napján veszett el,szerintem kifigyelhették őt,mindenki megdícsérte hogy milyen szép,bundás kutyus.
Úgy ült a tornácon mint egy király,nagy volt a tekintéje.Ezért nagyon furcsa hogyan tudták elvinni őt.Azt kétlem hogy megszökött volna,mert amikor kiszaladt az útra,nyüszítve visszarohant a biztonságotnyújtó családhoz,elég volt egy szó,már ott is volt.Az utóbbi időben nem is mertem már hozzá bemenni,ugyanis a kezemet össze-vissza harapta.Neki játék volt,nekem igazi szenvedés.Jó így visszaemlékezni rá,bárcsak tudnánk hol is van....!
Kérem segítsetek!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
) nem, és újabban jobban szót fogad a páromnak, mint nekem. Elég sok mindent ért, de szót csak akkor fogad, ha szófogadós hangulatában van. Mindenesetre nagyon jól kijönnek egymással a "gazdijával", nagyon jól elvannak egész nap összezárva. 
