Az első levél lentebb...

Twister segítséget kér és kap...

Kedves Mindenki, kedves Barátaim!
Ismét megbizonyosodott, lehet számítani a bajban a jó lelkekre...
Legelőször: Twisterke már napi két adag infúziót kap, ez tartja benne az életet, és Ő maga is küzd kis teste és lelke minden erejével. Már órák óta nem hányt, nem jön tőle vér, bízzunk benne, hogy ez így is marad. Azonban egyelőre nagyon levert, nem is mozog, csak fekszik a Julcsiéktól kapott fotelben, amit egyből kiválasztott magának, de a délelőtti víziszony megtörni látszik, a délutáni infúzió után többször is ivott magától ismét. Sajnos, az ennivaló továbbra sem érdekli. Hozzám bújik, kis arcát mindig az arcomhoz nyomja, tőlem várja a gyógyulást, és már tudja, mennyien szorítotok érte, mennyien segítetek neki a távolból.
Az orvosi kezelését az életünkben újra meg újra angyalként feltűnő Tőzsér Juditnak és nagylelkű segítségének köszönhetően már a holnapi, maximum a holnaputáni napon rendezni tudom az állatorvos felé, még így is, hogy már napi két infúziót kap, és jó néhány injekciót is!!! Azonban ma és tegnap bebizonyosodott, hogy nagyon sokan vagytok, JÓ EMBEREK. Bősz Krisztina, Zsilák Gitta, Lakoczy Zsuzsa, Himer Hajnalka, Veres Éva, Kovács Anikó, Strohmayer Anikó, Elek Eszter, Varga Emese tiszteletes asszony, Pusztai Andi, Puskás Micu, Tengely Adrienn és párja, Surányi Andiék, ők mind-mind jelezték, hogy segítenének! Ebben a jelenlegi nehéz helyzetben a védencek és én hálásan köszönjük, ha az orvosi költségen túl, ennivalóra, oltásokra, esetleg ivartalanításra is  felhasználhatjuk az anyagi segítségeket, ez most rengeteget jelentene számunkra. Aki viszont csak kimondottan Twisterke kezelésében szeretne segíteni, attól már "csak" imát kérek, hogy meggyógyuljon ez a csepp, mégis küzdelemmel teli kis lélek. Végtelenül jól esnek a biztató szavak, a drukkoló sorok, Twisterke mindenről tud, csodálkozó őzikeszemeivel nézett rám, miközben hallgatta Gitta, Ambrózy Eli és Linó, Kovács Marcsi és Sanya, Kristóf Peti, Raffay Judit, Németh Virág, Kovács Anikó, Losonci Ági (és még de hosszan sorolhatnám) és a többi igaz lelkű ember szeretettel teli sorait. A telefonom sokszor csörög, többszáz km-re élő emberek hívnak fel, és a kis Twister egészségi állapota felől érdeklődnek, és elmondani sem tudom, ez mennyi erőt ad, nekem is, és Twisternek is. Köszönjük, hogy vagytok! Most már MUSZÁJ nekünk győzni!!! Köszönet Papp Edithnek, Anyukámnak és öcsémnek, a helyi -sokat- segítőknek, és millió köszönet dr. Ádám Antalnak megértéséért, türelméért és lelkiismeretes munkájáért. És köszönet mindenkinek, aki továbbított, kérlek, most már ennek vigyétek hírét. Annak, hogy Kecskeméten lakik egy angyal, annak, hogy Ózdon még mindig küzd egy kutya és egy ember, meg annak, hogy országszerte és határon túl is rengeteg a jó ember, és annak, hogy nem halt ki a segítőkészség és a jóság ezen a világon, csak sokszor kell hozzá egy kiskutya, hogy meg is mutatkozzék. Köszönet a Jóistennek, az én Istenemnek, aki a legnehezebb órákban is tartotta bennünk a lelket, aki a tengernyi kiömlött vér árnyékában is megóvta bennem a reményt. És akitől most is kérem: tartsa meg nekünk életben Twisterkét! A mai éjszaka döntő lesz szerintem...
2010. szeptember 27. Ildikó és Twisterke

Segítséget kérek Twisternek!!!

Kis szervezetünk bajba került, anyagi forrásaink a nyár végére teljesen kiürültek, a sorozatos ivartalanítások, a plusz oltások, a nagy mennyiségű ennivaló és a széles körzetből való mentések elvittek minden tartalékot. A nyár folyamán és az utóbbi hetekben nagyon sok felnőtt kutyát és cicát sikerült megmentenem, befogadnom és örökbe adnom. Elértük, hogy fél éves kor felett már csak ivartalanítva adok jó ideje örökbe kutyákat, ez hatalmas előrelépés, azonban jelentős anyagi ráfordítást igényelt. Mint tudvalevő, évek óta harcolok a parvoval, ezzel az ötbetűs gyilkossal, azonban hiába minden, sorra gyengébbnek bizonyultunk... Júniusban ki kellett mondani: nem tudok -hosszú ideig- kölyökkutyát befogadni. Ez hónapokon át ment is, ami nem azt jelenti, hogy a kölyköknek hátat fordítottam, hanem hogy interneten keresztül és állatbarát ismerősök segítségével minden egyes kiskutyát másnál sikerült elhelyezni (kerültek Pestre, Solymárra, Gyöngyösre, Ózdon belül is több helyre.) Szeptember 19-én azonban -minden próbálkozásom ellenére- a serényfalvi temetőből idekerült Twister, a kb. négy hónapos kölyöklegény, akit az érte jelentkező család mégsem vitt el... Oltását megkapta, eleven volt, játékos, kezdte magát összeszedni, én pedig folyamatosan bizakodtam, azonban pénteken újra felütötte a fejét a gyilkos kór, a Parvo... Twisterből szombat óta a vér jön, hány, bágyadtan fekszik, orvosi segítség nélkül már a mai napot sem élte volna túl. Így szombaton délután elvittük Őt dr. Ádám Antalhoz, aki elvállalta az infúziózást és a kezelést hitelbe, a kedvezményes összeget azonban a hét elején ki kell felé fizetnem. Twister a tegnapi infúziótól valamelyest erőre kapott, ez mára már csitult, de él, és rendületlenül imádkozom, hogy kitartson délután fél ötig, amikor is újra rendel az orvos, és megkaphatja az újabb adag infúzióját, ami számára az életet jelentheti...Hitelbe. Nem szeretek kérni, az ennivalók megvételének jelenlegi nehézségeiről sem szóltam direkt senkinek, és azt is tudom, hogy sokan sokat segítettek már eddig is, de most nem tehetek mást, hozzátok, állatbarátokhoz fordulok: kérlek, segítsetek! Eddigi kezelése (a tegnapi) 5500 ft-ba kerül, a mai 4000 ft lesz, és ha nem fordul a helyzet, akkor a holnapi is ennyi lesz. Tegnap 3000 ft-t tudtam kifizetni, ennyi volt az összvagyonom, a többi költséget a hét elején rendeznem kell. Kérem, aki tud segíteni, az tegye meg, ha csak egy picivel is, nekünk -mint mindig, most is- minden fillér aranyat ér. Arra is kérlek benneteket, hogy szorítsatok ennek a drága kis legénykének, aki egy héten át élt a ravatalozó mellett, akit tetvesen, bolhásan, soványan egy hete hazahoztam, aki rengeteget játszott Ribizlivel, Macával és Csimbivel, aki követett engem mindenhová, aki végtelenül tudott örülni, hogy végre valaki szereti ŐT, ám aki most, iszonyú kínoktól szenvedve a lakásom egyetlen meleg pontján próbálja legyőzni a gyilkos kórt, kezemből lefetyelve a szőlőcukros vizet, és nem értve, hogy miért ért véget a játék, miért nem esik jól az étel, miért nincs erő cicákat kergetni, postást megugatni... Néz rám őzikeszemeivel, várja tőlem a csodát, én pedig akkor sírok, amikor nem lát, hogy ne higgye: egy percre is elhiszem, hogy véget érhet az élete...Hálás köszönet Papp Edithnek, aki elvitt minket az orvoshoz és kiváltotta Twister gyógyszerét is, megsokszorozva ezzel az életben maradás esélyét. Tudom, hogy mindenkinek nagyon nehéz mostanában, de talán néhányan tudtok segíteni ebben a helyzetben nekünk, amikor a halállal való küzdelemben még az anyagi biztonság sem szegődik mellénk, amikor harcolni kell még az ennivalóért is, amikor a lemondások, a hét szűk esztendő időszakát éljük, a kis védenceim és én. Ha segítenél: OTP 11734121-20043678. Már azt is köszönöm, ha elolvastad, és kérlek, imádkozzatok ezért a kis lélekért. Twister nem halhat meg!
A képeken még egészségesen, amelyiken már beteg, azt úgyis meglátni. Iszonyatos érzés, hogy nemrég még a világot kirázta volna a négy sarkából, most pedig már felállni alig van ereje...
Köszönöm, hogy elolvastál: Twister és Ildikó

Ózd, 2010. szeptember 26.

Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!