A n�gy s�t�t kiskutya egynaposan ker�lt hozz�nk. Ketten addigra m�r teljesen legyeng�ltek, �s hi�ba a gyorsan beszerzett t�pszer �s cumis �veg, az els� napokban meghaltak. Mivel ez volt az els� �jsz�l�tt, �rva alom az �let�nkben, mindent � mellett�k tanultunk meg. B�bit�rl�kend�vel pisiltett�k, kak�ltattuk �ket, hiszen ezt "norm�lis" esetben az anyakutya nyelv�vel teszi. K�l�nb�z� t�pszereket szerezt�nk be, valamint az egyetlen, ilyenkor nem �rtalmas tejet, a kecsketejet is felkutattuk. A k�rny�ken nehezen lehetett hozz�jutni, hirdet�s �tj�n tudtunk v�g�l egy nagyobb mennyis�get v�s�rolni. Ezt v�zzel vegy�tve �s t�pszerrel felv�ltva adagoltuk a k�t kiskuty�nak. G�li�t, a fekete-barna kisbaba �t napos kor�ban minden l�that� ok n�lk�l gyeng�lni kezdett. Az �llatorvos elmondta, hogy mivel nem kapnak anyatejet, az ilyen picik k�r�ben fell�phet b�rmilyen fert�z�s, aminek nem tud ellen�llni a szervezet, �s elpuszt�tja �ket. A m�r kimondottan kuty�s k�lsej� G�li�t �r�kon �t harcolt az �let��rt, �s mi is vele k�zd�tt�nk. M�gis, m�g azon a napon, amikor gyeng�lni kezdett, meghalt. A mag�ra maradt M�zlit magunk mell� vett�k, �s mint gyermek�nkre, �gy vigy�ztunk r�. Vel�nk aludt az �gyban, mert egyed�l s�rt. Nyolc napos kor�ban r�snyire kinyitotta a szem�t. Hangunkat m�r felismerte. Nagyon er�s kiskutya volt, est�nk�nt �gy foglaltuk le, hogy az �gy v�g�be tett�k �s hivogattuk. � pedig piriny� l�bain elindult felfel� �s a nyakunkig meg sem �llt. �jjelenk�nt mindig kett�nk k�z�tt aludt, azt�n a hajnali etet�s ut�n valamelyik�nk nyak�ba b�jt, �s ott aludta boldog �lm�t. Egyik este nem akart enni, nagyon megijedt�nk. Azt�n r�j�ttem, hogy nagyon teli van a pocakja �s nem tud kak�lni. "Bicigliztem" kis l�baival, �vatosan massz�roztam a has�t, �s t�rl�kend�vel ingerelt�k. F�radoz�saink meghozt�k gy�m�lcs�ket, sok kis kaka k�p�ben. Nagyon megk�nnyeb�lt�nk. Ekkor d�nt�tt�k el v�glegesen, hogy megtartjuk. M�r el�re nevetg�lt�nk azon, hogy amikor majd nagy lesz, �s m�r nagyobbakat is "produk�l", majd visszaeml�kezhet�nk ezekre az etet�s ut�ni pillanatokra. K�t hetes kor�ra rohamosan er�s�dni kezdett, a bund�ja is f�nyesen csillogott. K�k szemeivel csod�lkozva tekintett a k�lvil�g minden jelens�g�re, hozz�nk, mint "anyuk�ihoz" k�t�d�tt. Napk�zben, ha nem voltunk otthon, egy puha dobozban aluk�lt, amit nhezen szokott meg, hiszen az �gyhoz szokott. Viszont mikor egyed�l volt, az �gyr�l t�bbsz�r lebukfencezett, �gy a dobozt l�ttuk j� megold�snak. Kezdeti ellen�ll�sa akkor sz�nt meg, amikor kapott egy pihe-puha kab�tot, amely k�nyelmes fekhelyk�nt szolg�lt. Z�ld macija is rendk�v�l fontos volt, mindig ahhoz b�jt, ha mi nem voltunk k�zn�l. �s akkor megt�rt�nt az, amire egyiken sem sz�m�tottunk, �s amit m�g az�ta sem tudunk feldolgozni. K�t �s f�l hetes volt ekkor M�zli, aki �ppen az�rt kapta a nev�t, mert igazi m�zlistak�nt t�l�lt mindent. Most m�gsem volt szerencs�je. Feh�r, pihe-puha kab�tja, amiben oly sok sz�pet �lmodott m�r, lett a gyilkosa. Beleb�jt az ujj�ba, de ki m�r nem tal�lt bel�le. Mire a bar�tom �szrevette, hogy a kiutat keresi a kiskutya, addigra m�r oxig�nhi�nyos �llapot l�pett fel n�la. Nem halt meg, de teljesen megv�ltozott. A kor�bban izg�-mozg�, j� �tv�gy�, vid�m M�zli mozdulatlanul fek�dt eg�sz d�lut�n, hangunkra, simogat�sunkra nem reag�lt. Az etet�snek ellen�llt. N�ha ny�sz�rg�tt, de legink�bb teljes passz�vit�sba burkol�zott. V�gig s�rtam a d�lut�nt �s az est�t, ezut�n m�r nem mozdultam el mell�le.Nem akartuk elhinni, hogy ez emgt�rt�nhet. �, aki annyira er�s volt, hogy t�l�lte, amit a testv�rei nem, �, aki est�nk�nt m�r j�tszott vel�nk, b�jt hozz�nk, �, a kis M�zli, egy ilyen butas�g miatt ne kapja meg m�gse a boldog kutya�letet. Hajnalban fels�rt, hossz� percekig ny�sz�rg�tt, mi pedig nem tudtunk rajta seg�teni. A kezeinkben halt meg. A kis M�zli, akinek ez�ttal nem volt szerencs�je. Az�ta lassan k�t �v telt el, de eml�ke m�g mindig ugyan�gy f�j. Sok�ig besz�lni sem tudtunk r�la, az iszonyatos gy�sz nem akart m�lni. A mai napig eszembe jut, mekkora lenne most, �s mennyire ragaszkodott volna hozz�nk.

M�zli, ez�ton is �zenem Neked, �gy szerett�nk, ahogyan Te minket, �s �ppolyan fontos volt h�l�s kis l�nyed nek�nk, mint Neked a mi gondoskod�sunk. Sosem fogunk elfelejteni, sz�v�nkben nagy kutyuss� n�tt�l, �s koromfekete bund�d �lmaimban gyakran �jra l�tom. Tudom, hogy van Isten, de hogy a Te elveszt�seddel mi volt a c�lja, azt nem tudom. Igazs�gtalannak �rzem, hogy ilyen feleslegesen meghalt�l. Z�ld macid �r�k mement�k�nt az �gyunkban �rzi eml�ked!