Betti, a domaházi kuvasz megmentése
Ildikó 2012.03.18. 04:31
Hét közepén kaptam róla a hívást. Pénteken a fotót, és még többet a szomorú sorsból. Hétfő hajnalra már jelentkeztek érte. Keddre fuvar, úti költség, segítség, minden-minden kialakult. Szerdán érte mentünk, és hazahoztam. Csütörtökön megérkezett Érte Gyálról Ózdra a befogadó kedves kis család... Kétségtelen: a Jóisten vigyázta ennek a csonttá soványodott, sebektől fájó testnek a lelkét, hogy kitartson... Hogy higgye: a csoda jönni fog, ha most még fáj is... És a Csoda jött! Köszönet mindenkinek érte, aki részt vett benne, aki önmagát adta, így vagy úgy, Betti, a domaházi éhes kutyus valóra váló álmához! Kívánom, hogy legyen még sok hasonló sikertörténet ez évben is a négylábúak mentése során a nagyvilág minden szegletében. Mert Bettik mindenhol vannak, nemcsak Domaházán... Csak legyen, aki lát is, nemcsak néz... És aki a Bettiket észreveszi, falu végén, út szélén, putri nyomorában, vagy bárhol a nagyvilágban, az lelkeket menthet és csodákat élhet meg...
Ezekkel a sorokkal kezdődött minden a világhálón:
S.O.S. bajban egy kutyus Domaházán!
Szegény, fehér, keverék szukácska sorsa már régóta hányódik az emberi
gonoszság által kézről kézre adva, de most különösen abba a helyzetbe
került, hogy vagy segítséget kap, vagy -minden hitével együtt-
elpusztul... Egy óvoda karolta őt fel kóborlásából, azonban az egyik
dolgozó elűzte onnan, így egy rossz ház mellett méteres lánc végére
került, éhezik, bordái már régóta látszanak, jó szót, simogatást nem
kap, akik eddig etették, azok elől elzárták, és szegény kutyus leülni
is alig tud, csak vegetál a lánc súlya alatt, de talán valahol mélyen
még hisz... Nagy a felelősség, hogy időben érkezzünk, ugye, Te is
érzed ezt? Ha bárhogy tudnál segíteni, kérlek, mielőbb jelezd felém a
0670/597-8277-n (ha dolgozom, nem mindig tudom felvenni, nincs a
kártyámon, kérlek, hívj vissza, köszönöm!) , vagy a
dikuszka@gmail.com-on. A kutyus szelíd, kedves, ragaszkodó, de sajnos,
már egy nagy, csúnya seb is nehezíti mindennapjait, amit mielőbb
kezelni kellene. Slága Eszter a befogadó számára felajánl 5000 ft-ot a
kutyus orvosi költségeire (ezer köszönet ezért!), és ha Ózdon vagy
környékén marad, akkor leszervezésben, dokiban, bármiben segítek én
is, csak könyörgöm, valaki átmenetileg fogadja Őt! Egy pici,
szeretettel bélelt zug csodákra képes, én jól tudom, de sajnos,
jelenleg annyi a megmentett kutya nálam, hogy én most végképp nem
tudom elhelyezni, pedig most gyors segítségre lenne szükség. Fotót
mellékelek. Facebookra sajnos -netgondok miatt- még mindig nem tudok
fellépni, úgyhogy kérem, aki tudja, dobja fel a kutyus fotóját és
sorait oda is, mert muszáj, hogy még időben rátaláljanak a megmentőre
a nagyvilágon innen... Köszönöm, ha továbbítjátok. Fazekas Ildikó Ózd.
És itt a következő híradás, benne happy end, bennem pedig végtelen öröm:
Az újabb csoda...
ÖRÖMMEL JELENTEM, HOGY SIKERÜLT MEGMENTENI A DOMAHÁZI FEHÉR KUTYUST!!!!
Még hétfőn hajnalban jelezte sms-ben egy kedves anyuka Gyálról, hogy
ők családilag szívesen befogadnák magukhoz, ideiglenesen vagy végleg
szegény szenvedő domaházi kutyust.
Én közvetlenül azelőtt vettem ezt a boldogító üzenetet észre, hogy
sikerült a telefonomat beleejteni a vízbe... Majdnem egy teljes
napomba telt, mire sikerült valakitől nokia aksit szereznem, még netem
sem volt éppen (állandóan akadozik), hogy ott kérjek segítséget, a
befogadó száma meg benne volt az elromlott aksijú telefonban. Este
féltíz volt, mire sikerült végre bekapcsolnom a mobilomat, hála és
köszönet érte Janinak! Egyből fel is vettem a kapcsolatot a leendő
befogadóval, már aznap este többször beszéltünk, éreztem, ide jó
helyre megy a szegény kutyus, az események pedig
felgyorsultak...Másnap sikerült fuvart szerezni, az Eszter által a
kutyushoz felajánlott 5000 ft is megérkezett, ezt a befogadó család
nekünk szánta, így meg lett az Ózd-Domaháza út költsége is, és még
telt bőven ennivalóra is az ünnepre. Szerdán meló után indultunk,
anyukám vállalta a fuvart, csak kért, imádkozzak, nehogy megint
kutyamentés közben álljon le a kocsija. Ági barátnőm rögtön
ajánlkozott segítőnek, Jolika pedig, a kutyus domaházi pártfogója,
ígérte, várni fog minket,
és együtt kihozzuk szegényt. Megérkeztünk hát délután fél négy körül
Domaházára, persze, a kocsi leállt... Úgyhogy a közben megérkezett,
kedves, jólelkű Jolikával kiegészülve, betoltuk a suzukit, sőt, még
két, ittas romaember is besegített, sikerült, beindult, ezután járó
motorral várt ránk anya, mi pedig bementünk a nyomor fészkébe,
legalábbis az udvarára, és ott levágtuk méteres zsinegjét foglyul
tartó vasrúdról, az üres, kiszáradt fazék mellől, saját piszkának
rabságából. Ő pedig már várt ránk... Mancsát nyújtogatta, nézett ránk
mély szemeivel, és tudta: megmenekült! Mindent elmond eddigi
"gazdáiról", hogy két liter bort kértek érte, és hogy el sem köszönt
senki a Betti nevű, fehér kutyától. Bettike a kocsiba szinte magától
beszállt, hazafele hol a mellette ülő Ágihoz bújt nagy, busa fejével,
hol nézett az elszaladó tájra, és bármit is gondolt, tudnia kellett:
most már könnyebb lesz az élet... A szerdai napot nálunk töltötte,
először is bőven jóllakott, aztán megpróbáltam a többiektől elzárva,
az épp Kóbi helyének minősülő műhelyben elhelyezni, hagy legyen a
falkányi kutyától nyugalma, azonban ő nem így gondolta, és kitörte a
műhely ajtaját. Ezzel meglehetősen megnehezítette a dolgom, mert
láthatóan nem akart barátkozni a rá oly kíváncsi udvar lakóival, ha
csak közelítettek, vészjóslóan morgott, az ennivalóját még inkább
féltette, úgyhogy inkább maradtam kint velük éjszakáig. Elmenni amúgy
sem tudtam volna, mert amikor kimentem a ház előtti árokba í
környékbeli macsekoknak kitett tányérokat feltölteni, Betti már ugrott
is volna utánam a kerítésen át. Az emberekkel egyébként a
végtelenségig szelíd ez a kutya, mély és csúnya sebeit is zokszó
nélkül engedte lekezelni, ezeknek egy része harapásokból származhat,
a nyakán lévők pedig a belenőtt zsineg miatt keletkezhettek. Egy része
most is benn volt a hús alatt, gennyedző sebben, ezt az állatorvos
telefonos tanácsára meg sem próbáltam eltávolítani, pénteken úgyis
klinikára kerül a kutyus, és akkor sokkal ajánlatosabb lesz kitépni a
fájdalmas sebet hagyó zsineget a helyéről. Betti egyébként még sokkal
nagyobb és soványabb, mint ami a fotóból kiderült, számára tényleg
életmentő volt a gyors mentés...Az éhhalál szélén állhatott már,
nálunk jóllakott, de aztán még ellopott négy kiló csirkelábat is, majd
egy valahonnan előásott bőrdarabot őrzött egész este, és hízelegve
bújt a kezeimbe, ahányszor csak mellé ültem. Bettike egy nagyon mély
lelkű kutyus, aki sokkal jobb sorsot érdemel, mit ami eddig neki
jutott, és most, hogy Anikóék csütörtök délelőtt érte jöttek Gyálról,
erre meg is van minden esélye. Másnapra már időpontot kértek neki az
állatorvosnál és a kozmetikában is, ő pedig ugyanúgy várta őket, mint
előző nap minket, mancsát nyújtotta, és ismét szinte magától beszállt
a kocsiba, a kedves, jólelkű család pedig elindult vele a kétórás
útra, melynek végén végre a nyugalom és a jólét várta ezt az életében
már úgy megfáradt, mégis a holnpra reménnyel és hittel néző, csonttá
soványodott, kuvaszkeveréket... Légy boldog, Bettike, teljes szívemből
azt kívánom! Köszönöm mindenkinek a segítséget, a továbbítást, az
érdeklődő, kedves szavakat! Köszönöm Eszteréknek a felajánlott 5000
ft-ot, azt, hogy jelezték felém ennek a szegény domaházi kutyánask a
nyomoróságos sorsát. Köszönet Jolikának az ottani pártfogásért, a
végtelen szívéért, köszönet Áginak és Anyának, és leghálásabb
köszönetem Smiatek Anikónak és férjének, hogy Fülöpkéék mellé Bettit
is magukhoz vették kis családjukba, köszönöm a nekünk hozott
csirkefarhát-csomagokat és kutyaszalámikat, és a kitartást, amivel
Betti megmentéséhez álltak! A domaházi, sebekkel teli, sovány
kuvaszkeverék megmenekült, és ezzel ismét elkönyvelhetünk egy csodát,
amit pedig köszönök a Jóistennek, aki erőt adott nekem egy újabb
életmentéshez, és aki még egy mocskos putri udvarára is is odalát,
végtelen jóságával... 2012. március 16. Fazekas Ildikó Ózd.
/Ha segíteni szeretnél, hogy még több lelket sikerüljön megmenteni, az
kérem, támogasson minket a HEROSZ Ózdi Szervezete OTP
11734121-20043678-s számú számlaszámán keresztül, hálásan köszönöm a
Bettik, a Lénártkák, és sorstársaik nevében! Eléggé bajban vagyunk
most, úgyhogy minden apró segítség nagyon jól jön, életet ment, és
pocit telít... / /A rudabányai kutyusok sorsa még mindig nem oldódott
meg teljesen, úgyhogy aki Betti helyett szívesen vállalná Ginát, vagy
valamelyik kölyköt, az kérem, mielőbb keresse Kovács Gabit a
0670/322-7613-s számon. SÜRGŐS ez a helyzet is, vasárnapig nyertünk
időt, de aznap már új lakók érkeznek az eddigi otthonba, és most még a
főbérlő vaksi spánieljét, Brúnót is el kell helyezni, mert különben altatás várna
rá.../
|