Diego 2006-ban egy t�li napon �rkezett meg hozz�nk, cumis�veg�vel �s cicat�pszer�vel. A par�nyi l�nyt a szoba legmelegebb pontj�ban sz�ll�soltuk el, mert az els� pillanatt�l kezdve nagyon f�zott. Miut�n �tmelegedett, m�r a cumis�veget is elfogadta. Egy�bk�nt is mindig k�zel ker�lnek hozz�m a v�dencek, de mindegyik�kn�l van egy pillanat, amikor visszavonhatatlanul besz�guld a sz�vembe. Diegon�l ez a pillanat az egyik esti etet�n�l k�vetkezett be: kezembe vettem �s etetni kezdtem �t. Mikor teli lett a pocakja, ez a m�kszemnyi cica er�teljes dorombol�sba fogott, a maga nyelv�n megk�sz�nve a gondoskod�sunkat. Torkomban gomb�ccal megszeretgettem, aminek hat�s�ra a cicaszeren�d egyre hangosabb lett. Sosem gondolatm volna, hogy egy ilyen piriny� macsek is k�pes m�r dorombolni. Enni �s j�rni m�g a maga erej�b�l nem tudott, de a szeretet�t �s k�sz�net�t kimutatni m�r igen. Ez a kis tigris utols� pillanat�ig bizony�totta: az �llatokt�l nincsen h�l�sabb l�ny a vil�gon. H�rom napot t�lt�tt el vel�nk, majd az egyik etet�s alkalm�val m�r csak kih�lt kis test�t tal�ltuk a kos�rk�ban: lelke m�r messze volt. Hogy mi�rt halt meg, az�ta sem tudjuk. Apr�cska test�n j�val t�lmutatott a r�nk gyakorolt hat�sa: mindig is szerettem a cic�kat, de � megint egy olyan macsek volt az �let�nkben, aki ezt a szeretetet meg tudta sz�zszorozni sz�vemben. Hiszem, hogy van egy hely, ahov� a halott cic�k �s kuty�k megt�rnek. K�nnyes szemmel szoktam arra gondolni, hogy Diego m�r r�gen ott van, �s ha majd egyszer �n is oda �rkezek (hisz az �n helyem ott is az �llatok k�zt lesz), �jra hallhatom kis lelk�b�l el�t�r�, megind�t� dorombol�s�t!