Kedd d�lel�tt volt, m�rcius 6-a. Cs�rg�tt a telefonom, egy kedves
fiatal l�ny h�vott, azzal a szomor� inf�val, hogy az Alkotm�ny �ti
nyomda ter�let�n valaki a reggeli �r�kban egy kb. m�sf�l m�teres verem
alj�ra dobott n�gy, �jsz�l�ttnek t�n� kiskuty�t... A sz�vfacsar� szavak
ut�n k�r�s k�vetkezett, �k nem tudnak vel�k mit csin�lni, �gyhogy
tudtam, nekem kell seg�tenem. Akkor indultam �pp dolgozni, �gyhogy
k�rtem, valahogy ments�k ki �ket onnan, tarts�k �letben h�romig, akkor
j�hetnek, �pp haza�rek. Eszter mindenbe beleegyezett (el vagyok m�r
szokva az ilyen reakci�t�l, �gyhogy k�l�n�sen j�lesett), k�zben
telefonon besz�lt�nk, mert m�r nagyon agg�dtam, hogy vajon j�l
vannak-e a kis �rv�k. Szerencs�re mindent t�l�ltek, �gy h�romkor
meg�rkeztek. Kis dobozban, kis fekete testekben n�gy hatalmas kis
l�lek, akiket egy arctalan gyilkos hal�lra �t�lt, �k m�gis t�l�ltek,
�s meg�rkeztek. Tudtam, hogy kev�s az es�ly. Tudtam, hogy ilyenkor m�g
annyira kis v�dtelenek, �s r�ad�sul annyira, de annyira hi�nyzik nekik
az anyatej. Ezt kutyat�pszerrel pr�b�ltam helyettes�teni, apr�
cumis�veg el�, bele az �letet jelent� t�panyag, �s indult a nagy
kaland... Els�re mind a n�gyen sz�pen, �gyesen cumiztak, beindult a
reflex, �s elmondani nem tudom, mekkora �r�m arra a pillanatra
gondolni, amikor tudtam, hogy most biztosan mind a n�gyen v�gre
j�llaktak, �s sz�vembe v�s�d�tt a n�gy fekete kis pofi is, ahogyan
�des �lomra szender�lt, teli pocival, melegben, biztons�gban... De
sajnos, mindent�l nem �vhattam meg �ket, �s ennek re�lis vesz�lyeit
nagyon is �tl�ttam. Hiszen volt m�r p�r alom az �letemben, f�leg
kutya, ritk�bban cica is, akik valami�rt �rvas�gra �t�ltettek, �s akik
v�g�l piciny gy�ztesk�nt vesz�tettek, �k �r�kre lelkemben hagyt�k
eml�k�ket. Hogyan is feledhettem volna a Coop abc el� tett kilenc,
teljesen �jsz�l�tt apr�s�got, akik k�z�l egyiknek sem jutott t�bb egy
h�tn�l, �s �n annyira, de annyira s�rtam miattuk, hogy egy h�t alatt
kilencszer szakadt meg a sz�vem... Ugyan�gy �l bennem a kis Boldi, vagy
Marlonbrando �s Mirtillke... De k�zben igenis tudtam, hogy k�zdenem
kell, nekem is vel�k egy�tt, es�lyt adni egy szebb �letre, vagy
legal�bb csak egy szeretettel teli �lel�sre, egy teli pocival �lmodott
�lomra... Er�t adott az�rt H�ra h�s�ges tekintete is, az �n H�r�m�, akit
lassan m�r hat �ve, hogy ilyen kis �rvak�nt, h�rom tes�j�val egy�tt,
egy patakb�l kimentve magamhoz fogadtam, �s akit, Dundik�val egy�tt
siker�lt felnevelnem. Elszakadni sem tudott t�lem, annyira �n voltam
az anyuk�ja, mindenki m�sra r�t�madt, csak engem tudott szeretni,
gyeng�d �s v�delmez� szeretettel, �gy itt maradt, velem, nekem... �s
er�t ad a kis Charley �lete, �s valahol igenis, hogy er�t ad
feledhetetlen M�zlim n�gy hete is... Ennek erej�vel, �s annak tudat�val,
hogy k�ptelen lettem volna ezt a n�gyet sors�ra hagyni a verem alj�n,
t�rt�nj�k b�rmi, birk�ztam meg a f�jdalm�val annak, amikor el�sz�r
Egyeske, az egyetlen fi�, a legnagyobb, g�rcs�k k�zepette, felf�j�dva,
meghalt... �s azt�n amikor Ketteske, a hamar elgyeng�l� kisl�ny, ut�na
indult... Cs�t�rt�k�n �gy b�ztam m�g a lassan erej�t veszt� H�rmask�ban,
de v�g�l, p�nteken � is feladta, gy�ztesk�nt vesz�tve � is t�vozott
err�l a vil�gr�l. Ekkor �n is, p�rom is, �gy d�nt�tt�nk, a leger�sebb,
egyben legkisebb tes��rt m�r er�nk�n fel�l is k�zdeni fogunk, hiszen �
is annyira kem�nyen harcolt, �s annyira �lni akart... K�nnyek �ztatta
keresztel� volt, amikor testv�reire eml�kezve, kis l�ny�t igaz�n
megl�tva, Gy�ngyik�nek neveztem el a negyedik �rv�t. Gy�ngyike sok�ig
evett �gyesen, de azt�n � is gyeng�lni kezdett. P�ntek d�lut�n  fogtuk
�t is any�val, �s levitt�k a rendel�sre, a doktorn� volt, tal�n m�r
csak miattunk kezelte, tal�n � is hinni kezdett benne, hogy
siker�lhet, inf�zi�t adott b�r al�, antibiotikumos �s g�rcsold�t
k�ld�tt ut�na, azt�n kezeinkre b�zta. M�g a seg�dkez�semmel
ivartalan�totta a szint�n kedden befogadott, feln�tt K�bit, addig Anya
�vta a v�r�ban Gy�ngyike �let�t, azt�n egyszer csak Gy�ngyike meghalt...
Szinte felfoghatatlan volt, de megt�rt�nt. Reszkettek a kezek,
reszketett a hang.  Azt�n anya massz�rozni kezdte a kis sz�v�t �s a
kez�nek meleg�vel �s szavaival kapaszkodott az elillanni t�n� �let
ut�n, amikor egyszer csak Gy�ngyike �jra leveg��rt kapott... Szinte
felfoghatatlan, de megt�rt�nt... Azt�n ir�ny haza, el�tte
gy�gyszert�rb�l Mecsek babytea a puffad�sra, hasg�rcs�kre, ami �t is
k�nozta, �s ami �let��rt �llt sorba. Mi �lltunk el�tte. A szeretet�nk...
Az tartotta m�g itt Gy�ngyik�t, j�l tudom. Eg�sz este mellette �ltem,
�riztem, melegen tartottam, �s h�romszor massz�roztam vissza a
hal�lb�l, ami ut�n el�bb mindig alv�s k�vetkezett, �m ez egyre
r�vid�lt, �s egyre hosszabbak lettek a sz�nni nem akar� g�rcs�k, v�g�l
mindig a vad r�ngat�z�sok, majd a lelket szak�t� felsikolt�s a kis
torokb�l, �s ezt k�vette �jra �s �jra a mereved�s... �r�k kellettek, m�g
r�j�ttem, hogy az�rt egyre gyeng�bb minden �letbe visszar�nt�sa ut�n,
mert � m�r menni akar, �t m�r v�rj�k... �s nekem meg kellett k�zdenem
�letem nagy csat�j�t: elengedni ezt a kis, gondjaimra b�zott lelket,
r�b�zva mindent a J�isten akarat�ra... Nem tehettem m�st. �s a sz�vem
megszakadt. Mikor �jra megt�rt�nt, �s � kisikoltotta mag�b�l az
�letet, k�nz� roham ut�n, �n elengedtem azt a kis dr�g�t, aki m�g egy
�r�val azel�tt te�t szopizott a cumib�l, �m akinek minden egyes �letbe
val� visszasimogat�sa felfalt valamennyit erej�b�l, az oxig�nhi�nyos
�llapotok pedig egyre kev�sb� m�k�d� agyhoz vezettek, felejtette a
reflexeket, felejtette az �letben marad�s t�rv�nyeit, �s �n csak abban
b�zok, hogy ami m�gis sz�p volt, azt a keveset, m�gis, mindent, azt
nem tudta felejteni... Anyuk�m hangj�ba kapaszkodtam, telefonon
kereszt�l, a velem bent lak� kuty�k pedig k�r�l�ltek, �s egy�tt
engedt�k el azt a kicsinyke, de olyan fontos darabj�t a nagyvil�gnak...
Itt volt vel�nk a J�isten is, aki tenyer�re vette a negyedik tes�t,
ahol h�rman m�r �gy v�rt�k,�s elindult vel�k az � orsz�g�ba, �s most
m�r odafent n�nek, n�v�getnek az �n kis apr�, fekete bab�im... Isten
Veletek, legyetek boldogok ott, ahol nincsenek hideg vermek �s
arctalan gyilkosok! Ha m�g egyszer v�laszthatn�k, �jra ugyanezt
tenn�m. Otthonomba fogadn�lak benneteket, ha tudom, hogy �gy fog
f�jni, akkor is, m�r csak az�rt is, hogy egyszer mind j�llakhassatok...
N�gy kis fekete kuty�val kevesebb imm�r a f�ld�n, de n�gy kis csillag
f�ny�vel t�bb az �gen, �s n�gy feh�rsz�rny� angyalka lelk�vel t�bb a
J�isten mellett, aki tudom, �gy fogadta �ket, ahogyan itt a F�ld�n
szerette volna, ha fogadj�k...
UI: Fot�ik, tudom, kiss� s�t�tek lettek, de sajnos, Nekik m�r nem
jutott a felt�mad� tavasz f�ny�b�l �gy igaz�n... Legal�bbis idelent
nem.
Fazekas Ildik�
�zd, 2012. m�rcius 9.