Dönci |
Ildikó |
2008.10.31. 20:51 |
Hamarosan |
Brutus, alias Pityuka |
Ildikó |
2008.10.18. 03:38 |
Hamarosan |
Lexi |
Ildikó |
2008.10.18. 03:36 |
Hamarosan |
Mazsi |
Ildikó |
2008.10.18. 03:35 |
Hamarosan |
Dorka |
Ildikó |
2008.10.10. 22:21 |
Dorka és testvére április elején érkezett hozzám Borsodnádasdról. A két kis tesót még másnap el is vitték, a vagány fiút Sajóvelezdre, a félősebb Dorkát (akkor még Lujzi) Királdra. Egy olyan házaspár vitte el őt, akik már választottak ez évben tőlem kutyust. Éppen ő, Morzsi volt az,aki miatt három hét múlva vissza kellett hozzám hozni Dorkát, mert féltékenységében rengeteget bántotta a kisebbet. Sírva indultak vele vissza Ózdra, hozzám. A többi kutyus között teljesen feloldódott kislány csak egy hetet töltött nálunk, már jelentkeztek is érte. A fényképébe egyből beleszerettek, és boxer kutyájuk mellé vitték el kis társnak a játékos Dorkát. Össze is barátkoztak, a küldött képen is együtt örökítették meg őket. Örülök neki, hogy adhattam Neked egy, majd még egy esélyt a boldog életre, ami Rád is talált, pici Dorka! Sok önfeledt játékot kívánok Neked és bírátodnak! |
Olga,alias Lilike |
Ildikó |
2008.10.10. 22:10 |
Olgával márciusban ismerkedtem meg. Gazdája szomszédai szóltak, hogy a kutyus nincs igazán jó helyen, próbáljak már meg neki gazdit keresni. Elmentem lefényképezni, és megismertem a világ egyik legkedvesebb, legragaszkodóbb kutyusát. Olga -ekkor- hét-nyolc hónapos, keverék szuka kutya, aki a azívében lévő rengeteg szeretetet nem tudta kinek adni. Egy kis helyre volt bezárva, ennivalót és kedves szót csak ritkán kapott. Nem ment kia fejeből a kutyus, minden elképzelehtő helyen próbáltam őt hirdetni,de minden eredmény nélkül. Miközben tudtam, hogy ő csak vár, és reménykedik, még mindig bízva abban, amire ígéretet tettem neki: rá fog találni az új gazdi, aki éppen őt akarja majd, egy életre. Múltak a hetek, egész pontosan három hónap, mikor egy nap telefoncsörgés ébresztett álmomból. Egy kedves hölgy és férje hívtak, hogy Olga mától náluk van, és betelni sem tudnak vele. A Lilike nevet kapta új otthonában,már nem fél, testileg-lelkileg helyre jött,és továbbra is a család szeme-fénye. A fénykép akkor készült,amikor együtt mentem el az új gazdikkal az állatorvoshoz általános vizsgálatra. Saját szememmel is láthattam: valóban imádják őt! Kimondhatatlanul boldoggá tett, hogy beválthattam a felé tett ígéretemet! Látod, Olga-Lili, Rád találtak és elsőre beléd szerettek. Ahogy mondtam, minden kutyára vár valahol egy ember! És TE megtaláltad a Tiéd! |
Sziszike,alias Molli |
Ildikó |
2008.10.10. 21:48 |
Sziszike,és hugicája,Lilike, június elején érkeztek hozzám, egy árokban találtak rájuk. A két kis tacsikeverék lányka az első napon nagyon félt, néha,ha enni adtam nekik, félelmükben még meg is kaptak. Persze,ezért egy pillanatig sem haragudtam rájuk, hisz tudtam, sok bánaton kellett keresztül menniük, hogy ilyenné váljanak. Azonban hamarosan rájöttek,hogy itt nem érheti őket bántódás, és a sok simogatás, gondoskodás meghozta az eredményét. Igazi kis játékos, kedveskedő kölyökkutyusokká váltak. Sziszike nem töltött nálunk sok időt, pár nap múlva már új otthonra is lelt. Egy idős néninek vitték el,aki igazi kis családtagként bánik a Mollira keresztelt kis tacskó lánnyal. Mindent szabad, és a hozzám kiéhezve érkezett kutyusból igazi kis válogatós úri hölgy lett. A kép egy hónap múlva készült róla, kedvenc kis kosarában. Légy vidám kiskutya, Mollikám, és felejts el örökre a legelső heteid fájdalmát! Örülök, hogy segíthettem Neked és testvérkédnek, és így megismerhettétek az élet szép oldalát. |
Mackó |
Ildikó |
2008.06.26. 08:03 |
Mackó fiatal élete egyetlen ember jóindulatán múlt ez év májusában. Legyengülve, megverve menekült be egy telep területére, ahol irgalmat és oltalmat keresett. Ezzel szemben ismét rossz emberekbe botlott: néhány gonosz munkás és a főnök kikötötték, azzal az eltökélt szándékkal, hogy az első pihenőkor agyon verik. Már a gyilkos szerszámot is előkészítették, jégszivük beteges izalommal várta az "akciót". Ekkor látta őt meg az egyik állatbarát dolgozó, aki máskor is mentett már meg kutyát. Elvette tőlük kiszemelt áldozatukat, kocsijába tette és műszak után hazavitte. Még aznap felhívott engem Mackó történetével, ismét a gazdikeresésben kérte segítségem. Az alig egyéves ó-németjuhász kisasszony biztonságba került, megmentője testileg-lelkileg renoválás alá vonta. Egy fényképsorozat elkészítése és egy kávé melletti beszélgetés idejére vendégül láttak az ideiglenes gazdik. Ekkor én is megismerhettem Mackó báját, ragaszkodó, jóindulatú természetét. A kutyus fényképe felkerült a helyi tévébe és ide, a honlapomra. Itt látta meg egy család,akik néhány napja vesztették el gyógyíthatatlan betegségben szenvedő, idős kutyájukat. A gyász szomorúsága felett győzött bennük a tudat: nem bírják kutya nélkül. Így találtak rá Mackóra. Még másnap elindultak, és több, mint 100 km-t autóztak új barátjukért. Ugyanis Tiszavasváriban élnek, ám a távolsággal mit sem törődve, tele várakozással és kíváncsisággal megérkeztek egy délután Ózdra. Mackót meglátni és megszeretni részükről egyetlen pillanat volt. A sokat szenvedett és csalódott kutyus, a már újjá éledt bizalommal szívében, boldogan adta át magát élete második csodájának. A búcsú az ideiglenes gazdiktól azért nehézre sikeredett, ember és kutya részéről egyaránt. Ám új, végleges otthona már várta Mackót, eddig elképzelhetetlen örömöket tartogatva. A családfő kedvence lett, ám mindenki rajongásig szereti a hálás nagylányt. Mára teste-lelke elfelejtette a sok bánatot, fájdalmat, és ha néha még kísértene is, a Gazdi nem engedi. Itt már vigyáznak rád, Mackó, többé nem kell félned, éhezned, menekülnöd. Légy nagyon boldog, hiszen megérdemled! |
Sophie alias Brenda |
Ildikó |
2008.05.15. 00:13 |
Öt testvérkéjével együtt került hozzánk, agyon akarták lőni őket. Szerencsére még időben értesültünk, így megmenekültek a kegyetlen halál elől. Tesói szinte egyik napról a másikra gazdira leltek, ő, a legkisebb, időzött nálunk tovább. Annyira pici volt, hogy az elején cumisüveggel segítettük fejlődését. Aztán egy szép napon egy lelkes lány ismerősöm és barátja jöttek érte, és némi győzködés után (a srác először nem volt biztos benne,hogy jó ötlet még egy kutyust haza vinni) Brenda (ezt a nevet kapta) új gazdája ölében beült a jellegzetes Ladába, és tovindult új otthona felé. Azóta nagyon nagyra nőtt, és ahányszor csak találkozunk, mindig meggyőződhetek róla, hogy igazán jó helyre adtam őt. Most már mindkettőjük kedvence lett az elkényeztetett sztafford lány. |
Rico |
Ildikó |
2008.05.14. 22:46 |
Rico egy 11 hónapos tacskó keverék úrfi, akinek ügyében Kazincbarcikáról hívtak. Családi okok miatt sürgős segítségre volt szükség, Riconak új otthon kellett. Volt egy telefonszámom, akik ugyan kölyök kutyust szerettek volna, de aztán nem tudtak ellenállni Rico bájának és befogadták őt. A család kedvencévé vált, rengeteg fényképet kaptam róla és hálás köszönetet, amiért ilyen kedves kutyushoz jutottak. A barcikai, régi gazdik is örömmel fogadták a gyors segítséget, és legfőképpen azt, hogy Rico ilyen úri helyre került. |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
