|
Maxi
Ildikó 2008.05.13. 20:07
 Maxi, első kutyám, aki elindított ezen az úton...
Bár ő még nem befogadott, nem megmentett kutyus volt (a következő már igen), szüleim tervezett kutyája az új családi házba. 10 éves voltam ekkor, és 15, amikor elveszítettem. Méhdaganata lett, és bár több órás műtéttel megpróbálták megmenteni, de csak a szenvedését hosszabítottuk meg ezzel. Gyerekfejjel hittem a csodában (bár még ma is) és képtelen voltam elhinni, hogy az altatás az egyetlen út. Hittem a gyógyulásában, és nem tudtam kimondani a halálos ítéltetét, ahogyan a családom többi tagja sem. Több hónapos szenvedés után, 1996-ban, egy szeptemberi napon ment el. Maga után hagyott minket, Jerry fiát és az általa úgy szeretett cicákat. Köztük Lóci cicát, aki végig dorombolta utolsó napjait, el sem mozdult mellőle, majd miután eltemettük drága, első kutyánkat, örökre eltűnt.
Maxi megmutatta nekem, hogy milyen hűségesek, milyen különlegesek az állatok, ezt elfeledni már sosem fogom!
A vers gyermeki bája kétségtelenül előtűnik, de aki szívvel olvassa, az meglátja benne a legjobb barátját aznap elvesztő gazdi igaz fájdalmát.
Üres az éjszaka,csendes nélküled
Csak a szívemet hallom sírni most érted
Hosszú útra mentél,messze indultál
Tudom,hogy sokszor visszafordulnál.
Egy utolsó napra,egy utolsóra még
De elragadott tőlünk az üres semmiség
Magadban mész,félsz is talán
Egyedül lépkedni a halál hajnalán.
Kicsi szíved azt kérdezi:"Hol vagytok hát?
Magára hagytok egy hűséges kutyát?
Hát nem szolgáltam évekig becsülettel nektek?
Előttem utat mutatva mért nem mentek?
Hol vagytok?Gyertek már!Siessetek!
Nagyon félek egyedül nélkületek!
Jöjjetek vissza,kérlek,gyertek már értem!
Hosszú évek után nem ezt érdemeltem!
Vagy ez az amiről beszéltél,az üres semmiség?
Amikor a szívemben az élet már nem ég?
Tegnap este éreztem,készülnöm kell már,
Előttem még egy hosszú út is áll.
Nem tudta miért,hova,csak,hogy indulnom kell!
Valahová messze,talán arra fel!
Lassan véget ér az út,mintha Kitti állna ott,
Hallod gazdi te is,vagy dehogyis hallod!
Te lent maradtál,mert maradnod kellett,
Az én kisfiam,Jerryke mellett.
Vigyázz,kérlek szegény kis árvára
Számíthatsz tőle az örök hálára.
Szeresd a többit is,ők is szeretnek
És mondd meg nekik,hogyha engem keresnek:
Szeretlek titeket,vigyázzatok hát,
És mindig gondol rátok egy hűséges barát.
Ha nagyon hiányzok,éjjel felfele nézzetek
Mert az égen a legszebb csillag mindig én leszek!
Véget ért az út,most megpihenek,
Könnyes szemmel búcsúzom:Isten veletek!
Fazekas Ildikó
1996.09.18.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
