Események:Súgó

Ma délután jöttek meg, ők jópáran,akiket senki nem akart felvállalni. Egy miskolci lakótelep elszaporodott macskakolóniájának tagjai, akiknek létét egy lelketlen ember megunta. Egy hölgy etette őket már évek óta, és most is ő volt az,aki kétségbeesett telefonálgatásba kezdett a cicák érdekében. Sehol,senki nem érezte fontosnak,hogy segítsen. Aztán eljutott hozzám. Talált egy jelentkezőt, a Miskolci Állatsegítő Alapítvány Ritáját, aki vállalta a szállítást Miskolc és Ózd között, és megkezdődött a befogás. Én aztán tudom,hogy ez nem olyan egyszerű. Az ilyen cicák nincsenek emberekhez szokva, és az új események megzavarják őket. Egy anyacicát sikerült befogni négy picike kölykével, három nagyobbacska,kb. két hónapos cicust, egy kandúrt és egy igazi vadócot. A cicák egyáltalán nincsenek emberhez szokva, nem lesz egyszerű dolgom velük, de ma este is már órákat ültem bent velük a helyükön, hogy kezdjék megérteni: az emberek jók. A három nagyobbacska kölyök bújocskát játszik még, csak motozásukat hallani a háttérben. Először még a négy nagyon pici is fújt (olyan drágák voltak,ahogyan azt gondolták,hogy ijesztőek), de ők még nem sok rossz tapasztalattal rendelkeznek az emberről. Velük biztosan könnyebb lesz. Az anyacica egyre közelebb ült hozzám, mellettem falatozott, ám a morgást a kapcsolatunk elengedhetetlen részének tartja egyelőre. A helyükön lévő Rudika és Dudika viszonylag hamar hozzászoktak a társasághoz, ebből nem hiszem, hogy probléma lesz. Ám sajnos, a megérkezésük után egy későn bezárt ajtó nagy bajt hozott: a fekete felnőtt kandúr kiugrott és elszaladt. Kerestem mindenfelé, és nem is adom fel, nagyon bízom benne, hogy rá fogok találni. Remélem, az idegen terep ellenére most is jó helyen van. Nagyon bánt a dolog, saját hibámnak érzem. A vadóc kiscicára először teljes kétségbeesésemben (mit kezdek majd enni cicával, mikor az eddigiekből sem vittek még egyet sem?) nemet mondtam. Emiatt egész nap emésztett a bűntudat, úgy éreztem ,hogy cserben hagytam őt. Ráadásul az őket etető hölgy a gondjaimra bízta ezeket a cicákat, nem lenne szép tőlem, ha akárcsak egynek is hátat fordítanék. Munka után az első dolgom volt Ritát felhívni, és nagyon megörültem,amikor megtudtam, hogy a cica nem lett elaltatva. Így megbeszéltük, hogy ő is jöhet majd. Itt eddig még mindenki megszelídült, nem lesz ez másképp vele, és társaival sem, én ebben bízom. És nagyon remélem, hogy az elveszett kandúrt visszahozza a Jóisten ide.