Események:Súgó

Tegnap este lettél újra gyenge, már nem kértél enni se, már nem játszottál a többiekkel. Csak feküdtél meleg rongyodon, és szüntelenül engem kerestek bánatos szemeid. Magam mellé vettelek, de nem hittem ,hogy ekkora a baj. Nem Parvo volt, és nem szopornyica, de gonosz, igazságtalan valami volt. Holnap elmegyünk a doktor bácsihoz, ismételgettem, és ezredjére is megígértem: nem engedlek meghalni. Talán ha akkor este még egyszer bevizezem a szád, ha nem engedem, hogy a rám nehezedő fáradtság elnyomjon, ha... Igen, bűntudatomtól csak a fájdalmam nagyobb. Hajnalban még éltél, aztán mellém jöttél, ide feküdtél, egészen közel, és többé már nem ébredtél fel. Itt a földön már nem. Ott vagy már, a kutyák mennnyországában, talán ott már nem bánatos a szemed. Sírva temettelek el, Öreg mellé, kicsi Mucikám. Bocsásd meg nekem, hogy nem tudtam betartani Neked tett ígéretem, és hogy akkor nem éreztem ,hogy a Halál a közelben jár. Isten Veled, drága Mucikám, te már ott nősz fel, ahol nincs bánat!