Események:Súgó

Erről nagyon nehéz beszélnem. Február óta éltél itt velünk, Öreg, te vak, süket és végtelenül jóindulatú kutya, Nemtudom, kinek a kutyája lehettél hosszú éveken át, de én saját kutyámként tekintek mindig Rád. Kalandos és csodaszámba menő megmenekülésed mély nyomot hagyott mindkettőnkben, már az első naptól kezdve, az utolsóig. Alkalmazkodtál az itteni, sokkutyás életmódhoz, mi pedig az évek alatt meggyökeresedett szokásaidhoz. Túléltél egy szélütést, vak szemeid ellenére hamar megtanultad a járást az egész udvarban. Rengeteget ültünk ketten a kiskert minden részében, sokat tanultam tőled a töretlen optimizmusról. Igaz barátra leltél Hérában, aki jámbor természetével szívedbe lopta magát. A végsőkig a szukák bűvöletében éltél, vesztedet is ez okozta. Héra tüzelése már sok volt neked, felkínált testét vad szenvedéllyel fogadtad, vérnyomásod az egekig szökött, az agyad más állapotba került, a külvilág megszűnt számodra, már csakis a tüzelő szuka lénye lebegett vaksi szemeid előtt. Nem tudtad, hogy én vagyok, amikor rám támadtál. Ceppet se félj, nem érzek haragot irántad, tudom, az nem Te voltál. Te az én jóindulatú, játékos, botladozó, vaksi barátom vagy, voltál és maradsz. Állatorvost kellett hívni, nyugtatót kaptál, majd egy injekciót és pár pillanat múlva már ott voltál, ahova a jó kutyák (és csak azok vannak) mennek. Életem legnehezebb döntése volt, de nem engedtél másképp segíteni. Elborult elméd nem evilági volt már, Te sem akartad, hogy így emlékezzünk Rád. A vég első pillanatától az utolsóig melletted voltam. Érezted-e vajon? Érezted-e ősz bundádra hulló könnyeim? Görcsösen simogató kezeim? A bűntudatot sírásomban? Süket füleid, tudom, meghallották bocsánatodat kérő szavaim. Vak szemeid, tudom, látták kétségbeesett zokogásom. Igazi kutyalelked, tudom, érezte mérhetetlen fájdalmam. Nem is tudom, talán a csodára vártam. Hogy mégsem halsz meg, hogy kialszod magad, és Öreg-ként ébedsz. Kialszod magadból a félelmetes szörnyet, akit a betegség szült benned. De Te nem ébredtél fel többet. Drága testedre pléd, majd föld került. Jel alatt nyugszik már az én öreg matuzsálemem. Lelked tovaszállt, a Kutyamennyországig meg sem állt. Ott vagy már,ahol minden Pedigree-ízű. Ahol minden szuka elérhető. Ahol régi barátok, kölyök-és fiatalkorod szereplői örömmel várnak. Talán régi gazdád is ott van a szomszédságban, Isten végtelen kertjében. Talán jó ember volt, egy jó kutya gazdája, aki nem lelketlenségből hagyott magadra, hanem a legnagyobb erő hívására. Talán kiszolgálta már a maga idejét. Ahogyan Te is. Szeretném hinni, hogy így van, hogy két öreg barát találkozik odafent. Isten veled, Öreg! Tudom, egyszer találkozunk még, és mint másik Gazdidat, fogadsz majd. Nem tehettem mást, de ez nem kímél meg a bűntudat fájdalmától. Tudom, megbocsájottál. Talán nem is haragudtál, ahogyan én sem Rád. Sosem felejtelek, Öreg barátom, drága Vén Kalóz!

Megint bebizonyosodott, történjen bármi, az élet megy tovább. Nemsokára csörgött a telefonom, azzal a hírrel, hogy öt kölyökkutyát találtak Arlóban egy híd alatt dobozban. Letöröltem a könnyeim, és fogadásukra indultam.