Tegnap értesültünk egy kutyusról,aki a Piac téri patakba csúszott, és a meredek falon nem tud feljönni. Tűzoltókat hívtak, de a kutyus félelmében egyiküket megharapta, így nem segítettek rajta. Lemenni senki nem mer, a sintér pedig hétvégén nem vállalja, hogy érte jöjjön. Kegyetlen hideget hoz az északi szél, a kutyusnak enni visznek, már rongyot is dobtak rá, de ő nem mozdul, csak morog és fél. Éjjel már aludni sem tudtam: hallottam a jeges szél fújását, és szinte éreztem e sorsára hagyott kutyus gondolatait. Már nem igazán van magánál, a fagyás, a kihűlés határán áll. Öreg kutya már, de most mégis kölyökkora jut eszébe. Ahogyan játszik, ahogyan kölyök módra bohóckodik. Eszébe jut egy ház,amit éveken át őrzött,és otthonának hitt. Jó emberekre gondol, akik most mégsem jönnek. Rossz emberekre gondol, és még jobban félni kezd. Nagyon hideg van, öreg teste már nem sokáig bírja. Délelőtt dolgoztam, de csak ő járt eszemben. Rég nem érzett hideg jött, az emberek fázósan, dideregve járnak, ő pedig ott, egy fal mentén, a jeges patak fölött gömbölyödik, a reményt már feladta. Öreg ő már a hosszú bizakodáshoz, és túl régóta fekszik már itt a hidegben. Aztán történik valami: a barátommal elmegyünk megnézni őt, meleg ételt és rongyokat viszünk. Életem párja gondol egyet, beugrik és megközelíti a morgó kutyust. Megszületik a döntés: megmentjük! Haza szájkosárért, pórázért, telefon egy segítőkész ismerősnek, ima a Jóistenhez, hogy most segítsen. Akció indul. A kutya nem érti, már megint mit akarnak tőle: két ember guggol mellette, az egyiket megharapja félelmében, a másik beszél hozzá, nyugtatja őt, nem kapkod, ösztönösen érzi a kutyát. Szaglászás, majd megtörik a jég: csóváló farkat látok a magasból. Innentől szépen lassan,de felpörögnek az események: szájkosár fel, póráz rá, és megindul a meredeken egy ember és egy állat, felfelé. Egy segítő kéz lenyúl, és fent vannak: a barátom és az ő örök barátja! A kutyus innentől ki sincs a farokcsóválásból, jól lakik, és indulhatunk haza. Nagyon öreg, kb. 16 éves lehet, egyik szemére vak, a másikra alig lát. Fekete, boglyos, ősz szakállú kutya. A legmeghatóbb lény. Vén Kalóz, látod, ha a szemeddel nem is, a szíveddel: vannak még csodák